Visszaemlékezés

Eliffe  2011.03.19. 19:43

12 éves voltam és semmi problémám nem volt. Ott volt a bátyám, Naru és anya is. Apa nem érdekelt, sohasem ismertem. Tökéletesen megvoltunk nélküle. Hárman alkottunk egy kiscsaládot, és mindenünk megvolt. Én rengeteget segítettem anyának a konyhában, ezáltal a főzési tudományom is gyarapítottam. A bátyám a munka nehezét vállalta általában el, ahol inkább a testi erőre volt szükség. Anya szoknyája mögött tökéletesen megvoltam, ott nevelkedtem jóformán. Nagyon ragaszkodtam hozzá. Mondjuk nem csoda.. anya csak egy van! A bátyámhoz is nagyon kötődtem. Két élő rokonom maradt. A nagyszüleink is hamar eltávoztak, alig ismertem őket. Minden rendben volt, amíg egy nyári reggelen..

 

...anya nagyon békésen aludt. Talán kissé aggasztó is volt.. arca hófehérré változott, a keze is jéghideg volt.. amíg nem értünk hozzá, azt hittük, alszik. Próbáltam ébresztgetni, de bátyám már tudta, amit én nem akartam felfogni. Anya súlyos beteg volt, amiről én semmit sem tudtam. Egy szóval sem említették, hogy beteg. Halálos beteg. Előző éjjel örökre elaludt. Könnyeim lassan megindultak. Végigfolytak az arcomon és először az ágy szélére hulltak. Nem töröltem le őket.
- Anya
Az ágyánál maradtam hosszú ideig, s hullattam a könnyeimet. Anya hálóinge csak úgy szívta magába a nedvet. Letérdeltem és végigsimítottam anyán, a takarón keresztül. Végül megmarkoltam azt, majd beletemettem az arcomat. A vállaim rázkódása jelezte, hogy sírok és utat engedtem a gyásznak. Narumi letérdelt mellém és lassan átkarolt. Erre egy kicsit megnyugodtam, majd lendületből átkaroltam a mellkasát.
- Naru..
A hangomat elnyomta a bátyám felsője. Felnéztem rá könnyes szemekkel, s összetalálkoztam az ő szomorú szempárjával is. Mindketten elvesztettünk valakit.. valakit, aki számunkra nagyon fontos volt. Lassan fogtam fel teljesen, mi történt, de amint érzékeltem anya hiányát, kitört belőlem a hangos, nem visszafojtott zokogás. Görcsösen öleltem a bátyám, mire ő simogatni kezdte a  hátamat és próbált nyugtatni. Ez nem jött össze.. óráknak tűnő percekig sírtam, s csak lassan, gépiesen szakadtam el tőle.
- Itt hagyott.. elment.. örökre..
Szipogtam, de nem néztem Narumira. Előkerestem egy zsepit és eltűntettem a sírás nyomait. Illetve a kisírt szemem elárulta azt, amit takargatni akartam.
- Fentről figyel minket!
Szólalt meg a bátyám, mire én odakaptam a pillantásom. Pár percig néztem, majd halvány mosoly szökött az arcomra. Talán ezt akartam hallani.
- Szóval nem ment el teljesen?
Kérdeztem kissé megkönnyebbülten és visszamásztam Naru ölébe. Ő félresimított néhány tincset az arcomból, majd játékosan összeborzolta a hajam.
- Nem. Viselkedj jól, mert szemmel tart. Jó?
Mosolyodott el, majd megtörölte az arcomat és felállt velem együtt.
- Jó. Megígérem!
Néztem fel rá csillogó szemekkel, majd anya ágyához léptem. Ő kiment, hogy szóljon a mentőknek és akiknek ilyenkor szokás. Én anyát figyeltem. Olyan volt, mintha békésen aludna.. még mosolygott is. A szívem ismét összeszorult.

 

A temetésen csak én, a bátyám és néhány ismerős társaságában telt el. Szép temetés volt. Nem kell mondanom, miután csak én és a bátyám maradtunk a sírnál, ismét feltörtek belőlem a könnyek. A sírra dőltem, úgy, mintha épp átkarolnám anyát. Naru csak nézett egy ideig, majd odalépett mögém és óvatosan elhúzott.
- Gyere, mennünk kell!
- Jövök..
Vonakodva, de elindultam utána. Ettől a naptól kezdve egymásra voltunk utalva.

 

Az elején minden jól ment. Én elláttam anya eddig feladatait a konyhában. Olykor be is bambultam mosogatás közben. Elgondolkoztam anyán.. most biztos kijavítana, hogy rosszul csinálom. Vagy csak megdicsérne.. vagy nem mondana semmit, csak megsimogatná az arcom, hogy ügyes vagyok. Arcomon végiggurult egy könnycsepp, amit sietve letöröltem és folytattam is a mosogatást. A vacsora is rám volt bízva. Narumi pedig nyáron elment diákmunkára.

 

Aztán egyre többet volt távol.. nem értettem. Alig láttam otthon. Először elfogadtam, hogy dolgozik. De jött az iskola idő. Akkor sem találtam otthon. Sokszor ébren voltam még éjjel is és vártam: nem jött. Néha napján futottunk össze a fürdőben, de nem igazán beszéltünk. Illetve Narumi mesélt volna, hogy mit dolgozik jelenleg, engem nem érdekelt.
Végül kiderült, hogy egy milliomosnak dolgozik és az a feladata, hogy vigyázzon egy vak lányra. Ez.. eléggé rosszul esett. Ahelyett, hogy velem lenne, mást pesztrál! Nem.. igazából az nem érdekelt, hogy kivel van és mit csinál, csak az, hogy nincs velem.. nem számít a pénz. Együtt kibírnánk, átvészelnénk ezt a rossz időszakot. Dejó, ha nem, hát nem. Mivel Naru a saját útját járta, én is ráléptem egyre. Nem volt éppen jó, de akkor azt tartottam, úgymond helyesnek.
Rossz útra tévedtem.. Belefeledkeztem a fiatalságba. Nem voltam még olyan nagy, 13-14 éves. De minden napom bulizással telt. Az iskolából ellógtam, helyette a haverokkal beültünk valahova. Igazából sokszor panaszkodtam nekik az otthoni dolgokról.. meghallgattak, aztán megpróbáltak felvidítani. Innentől kezdődtek a drogos időszakaim. Nem azért használtam, mert annyira kellett és szerettem, sokkal inkább azért, mert az elfelejtette velem egy időre a gondjaimat. Megbeszéltem magammal, hogy többé nem szeretem a bátyám.
Ha otthon voltam és szóba került az, hogy dolgozik, rögtön vitában törtünk ki. Én nem akartam elfogadni, hogy dolgozik és szükség van a pénzre. Ő pedig nem fogadta el, hogy nekem nem számít a pénz, arra vágyom, hogy együtt legyünk.
- Együtt kibírnánk
Ez a kijelentés volt mindig az utolsó, amivel ott hagytam. Ő pedig elveszett a gondolatai között.

 

Akárhányszor keveredtem bajba, ő mindig ott volt. Rengeteg piszkos ügyem volt, a lányokkal sem voltam kedves. Eltaszítottam magamtól mindenkit, aki a szeretettel jött. Valójában nem akartam ismét csalódni.. Narumi mást választott helyettem, pedig én szerettem. Azt hittem ő is szeret. De tévedtem.. és nagyot csalódtam ezzel az egész világban.. ugyan a balhéim után sosem kaptak el, csak tőle kaptam fejmosást. Ezzel akarta bizonyítani, hogy számítok neki valamit.. de már késő volt. Végleg eltávolodtunk egymástól, ami a szívünk mélyén mindkettőnknek fájt. Én nem mutattam ki. A szívem teljesen elsötétült.. végleg.

Hozzászólások megjelenítése