~Mit keresek egyáltalán itt? Végignézzem, hogy William hogy megy hozzá egy gazdag, előkelő lánykához? Hol érdekel az engem?~
Lépett be a templomba, ami már csodaszépen fel volt díszítve és az embertömeg is megérkezett már, többé-kevésvé. Thalia egy vörös estélyit viselt, a haja kontyba volt fogva, bár utálta. Mivel mindenki őt nézte, mikor belépett, így félreállt a templom ajtajából, és tovább várakozott. Nem állt közel az emberekhez, hisz egyrészt senkit nem ismert, másrészt, úgy tervezte, nem marad sokáig. Rövid idő múlva már mindenki bent volt a templomban, a tanúk is helyükön ácsorogtak és várták, mikor hívják őket. Will is már a helyén volt, Thalia csak őt nézte. Csinosan fel volt a srác is öltözve, fehér ing, zakó, nyakkendő, minden, ami csak kell. Lia pedig csak akkor eszmélt fel, amikor felcsendült az esküvői zene és egy fehérruhás lány haladt el mellette. Rögtön felismerte a lányt: Chelsea Calloway, William leendőbelije. Azaz, perceken belül a felesége, amit valamiért meg akart akadályozni. De miért is...? Talán akkor változott meg benne valami, amikor Willel az esőben olyan jól érezték magukat! Lehet, hogy a srác megbetegedett utána, de ő ápolgatta, hogy jobban legyen. És az a szájrapuszi... sosem felejti el. Nem tudott rá mit mondani akkor. Ma már tudná, hogyan feleljen rá. Belefeledkezett Will látványába, aki észrevéve, hogy valaki figyeli, Liára emelte tekintetét, amibe rögtön kíváncsiság villant meg. Lia egy kis ideig fürkészte, aztán beharapta az alsó ajkát és úgy fordította félre a fejét. Mire William észbekapott, Chelsea már mellette állt és jelentőségteljesen őt nézte. Végül a pap megköszörülte a torkát, mondván, kezdené a ceremóniát, hisz mindjárt itt a következő pár, akit össze kell adnia. Tehát megkezdődött az összeadás, amit Lia nem bírt végignézni. Percek múltán már hűlt helye volt. Will boldog mosollyal az arcán hallgatta a papot, ám ahogy feltette a kérdést...
- Akarod-e az itt megjelent Chelsea Calloway-t feleségedül?
...elgondolkozott és hátrapillantott a válla fölött. Thaliát kereste a szemeivel, de nem találta, így egy nagy sóhajjal visszafordult a paphoz és hanyagul megvonta a vállát.
- Akarom... igen.

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés