Rukii - Érdek vagy házasság...

Rukii  2011.08.22. 12:14

 

---

 

- Will? - kiabáltam oda neki. Ő akart találkozni velem erre ő késik. Chh....jellemző.
- Szia ,Lia. -vetette oda nekem
- Na mi volt olyan sürgős?
- Semmi....még ráér. - mondta rezzenéstelen arccal.
- Hogy mi? - kelltem ki magamból - Átpakoltam egy csomó programomat csak azért, mert TE kijelentetted ,hogy SÜRGŐS mondandód van erre most meg azt mondod hogy ráér? - csípőre tettem a kezem és szembe álltam vele.
- Ne rinyálj. Örülj neki ,hogy találkozhattál velem. Amúgy sem hiszem ,hogy olyan sok dolgod lett volna.  A bandán kívül nem sok haverod van.
- Hmpf...hülye erszényes egér,te nem tudsz semmit! -Nem hiszem el ,hogy már megint ennyire nyugodtan tud kioktatni. Igenis vannak barátaim. Állandóan felhúz az okoskodásával.
- Jól van, jól van. Gyere egyél egy fagyit. Én állom.
- Most azt hiszed ,hogy egy fagyi miatt mindent megbocsátok?
- Nem a fagyi miatt ,hanem mert én veszem neked. - fordult felém és elmosolyodott.
Will nagyon ritkán mosolyog ,de amikor ezt teszi a szívem mindig kétszer olyan gyorsan kezd verni. - Na milyet kérsz?
- Csokit és epret. -mondtam durcásan. Még mindig elkápráztat a mosolyával...nem tudok haragudni rá.
- Sétáljunk egyet. -mondta és megfogta a kezemet.
- Te mit csinálsz? - rántottam el.
- Sétálni készülök. - Már megint ez a nyugodtság. Az agyamra megy.
- Miért fogtad meg a kezem? -kérdeztem
- Csak úgy.
- Nem fogdoshatod "csak úgy" mások kezét! - Még akkor sem ha tényleg tetszel nekem. ~fejeztem be a mondatot magamban,de meg is bántam. Hülye Lia. Nem gondolhatsz ilyeneket te nem szereted őt! Még a gondolat is borzasztóan hangzik ,hogy én szerelmes legyek ebbe az idegesítő egoista erszényes egérbe.
Végigsétáltunk a városon ,és Will elmesélte végre, miért vesztek össze a testvérével Noellel. Azt mondta azért mert Noel nem ért egyet az érdekházassággal,de a családjukban ez szinte elkerülhetetlen. A családjuknak a legfontosabb az ,hogy mindig meglegyen a biztos háttér az új nemzedéknek. nem véletlen táncolt akkor Noel ,Caroline-al amikor rájuk találtam. Noelnek is össze kell vele házasodnia.
- Will...ezt most miért mondtad el nekem? -kérdeztem rá hiszen ő nem nyílik meg ilyen könnyen eddig sem mesélt magáról semmit akkor miért éppen most?
- Lia...figyelj rám. Mondanom kell neked valamit.
- Will...
- Szeretlek. -mondta és megcsókolt. - Ezt soha ne felejtsd el! -és ott hagyott.
Én meg lefagytam. Pedig annyi kérdésem lett volna hozzá.
Miért pont most, mondta ezt nekem? Tényleg szeret? Hisz eddig csak veszekedtünk. A többiek is mindig ezzel ugrattak minket ,hogy mást nem is tudunk. Akkor ezt most miért? De legfőképpen most mért ment el?
Nagy nehezen hazavánszorogtam és csak azt akartam ,hogy ne kelljen senkivel beszélnem. Annyira sok érzelem kavarog most a szívemben és annyi minden akar utat törni magának a fejemben. Will....Noel...Caroline....érdekházasság....és minden amit most elmondott nekem. Alig bírtam elaludni.
Reggel a fejem szét akart robbanni. Nem tudtam mit kéne tennem ,de a végén arra jutottam ,hogy a legjobb lesz ha felhívom Willt. Meg kell ezt vele beszélnem.
Tudom ,hogy megvan valahol a száma. Noel egyszer már megadta,mert valami gond volt a telefonjával és csak Willen keresztül tudtuk elérni.
Nagy nehezen megtaláltam és tárcsáztam a számot. Kicsöng. Csörög egyszer....kétszer...ötször....és bekapcsol a hangposta. Tárcsázom újra hátha csak nem hallotta.
Beleszól egy nő. A telefonközpont. A szám jelenleg nem kapcsolható. Nem akarja felvenni nekem. Szóval csak játszott velem. Legszívesebben most rávetném magam az ágyra és bőgnék végkimerülésig,de nem véletlen gyakoroltam 2 éven át a póker arcomat miután az öcsém meghallt. Nem akartam ,hogy sajnáljon bárki is. Mind csak szánalommal néztek rám. "A lány akinek meghallt az öccse." Ez voltam én, mindenki számára egy szánalomraméltó kislány. De már megváltoztam ,új ember vagyok. Már nem Thalia Treadway a komoly lány aki mindenkinek szótfogad és orvos akar lenni , akit könnyen meg lehet bántani. Nem, én Lia Treadway vagyok a kemény lány. Az akivel senki nem mer szembeszegülni, aki csak a mának él.
Az ágyamon ültem és csak bámultam a földet próbáltam meggyőzni magam ,hogy ez nekem semmit nem jelent. Megcsörrent a telefonom én meg egyből felkaptam.
- Lia?!
- Noel...szia. -mondtam
- Jól vagy? Furcsa a hangod. - hát persze elég csalódottan hangozhatott.
- Igen jól vagyok. Miért hívtál?
- Gyere bandatalálkozó. 30 perc múlva a parknál.
Gyorsan összekaptam magam és már siettem is kifelé az ajtón.
- Mármegint hova mész? -hallottam anyám hangját mögülem.
- El! -jelentettem ki de hátra sem néztem
- Mi az ,hogy el? Thalia Treadway, ha most elhagyod ezt a lakást haza se gyere! -üvöltözött én meg fogtam magam és leléptem.
Nem érdekel a véleménye és úgysem teszi meg.
Nemsokára már a park előtt álltam.
- Szia Lia! -köszönt már messziről Noel.
- Szia. Kérdezhetek valamit?
- Persze. Mi lenne az?
- Az öcséd...hol van?
- Ez most  miért érdekel téged?
- Hát tegnap mondott valamit ma meg már nem vette fel a telefont nekem. -ecseteltem
- Mit mondott? -nézett rám kérdőn
- Hát...azt...hogy..sze - már majdnem kimondtam de közben megjelentek a többiek is Noel pedig belekezdett a mondandójába
- Ma azért hívtalak ide titeket....hogy meghívjalak az öcsém esküvőjére.
- Na ki a szerencsés? -hallottam az egyik srácot. A fejemben valaki üvöltözött ,hogy "Ezt nem teheti!" "Hiszen azt mondta ,hogy szeret!" "Tudtam ,hogy csak játszik velem!" miközben kifelé csak a teljesen nyugodt arcomat mutattam.
- Chelsea Calloway.
- Na ne már hiszem a fő ellenségeink közül való. -horkantak fel én meg még mindig csendben hallgattam.
- Igen, ez igaz de ez nem saját érdekből van. Ez érdekházasság. -jelentette ki és látszott rajta ,hogy bár nincs jó kapcsolata az öccsével azért sajnálja. -Rendben. Elmehettek.
Még csak délután 4 óra van de én az utcán bóklászom. Próbálok rájönni Will miért tette ezt velem. Próbálok rájönni miért voltam ilyen hülye.
"Szeretlek, ezt soha ne felejtsd el!" -visszhangzik a fejemben a hangja "Nem saját érdekből ,ez érdekházasság." Az esküvő holnap lesz. Nem tudom még csak megbeszélni sem Willel.
Egész éjszaka az utcán bóklásztam. Nem volt célom. Csak mentem. Aztán már hajnalodott amikor hazaértem. Elfordítottam a kulcsot a zárban és benyitottam. Bementem a konyhába ,hogy valami innivalót keressek. Anyám ott ült és ki voltak sírva a szemei.
- Lia? -kérdezte és rám nézett -Óh...kislányom azt hittem tényleg nem jössz haza. -ölelt meg
- Hogy mi? -néztem rá nem értettem mi a baja
- Amikor elmentél nem gondoltam komolyan ,hogy ne gyere haza! -mentegetőzött
- Ja, nem csak dolgom volt. -jelentettem ki lehámoztam magamról egy gyors ölelés után és felmentem a szobámba. Ruhástól feküdtem be az ágyba aztán elnyomott az álom.
Fél 10kor kelltem fel. Kikászálódtam az ágyból,elmentem lezuhanyozni ,fogatmosni.
- Ma van az esküvő. -jelentettem ki a tükörképemnek.
- Lia? -hallottam a hátam mögül az öcsém hangját.
- Ezt nem hiszem el. Már képzelődöm is.-mondtam és folytattam a fogmosást.
- Lia?! Nem hagyhatod annyiban. -mondta és megfogta a vállam ,hírtelen megfordultam és ott állt teljes valójában.
- Trey? -kérdeztem. Nem hittem a szememnek.
- Figyelj Lia. Nem hagyhatod annyiban te is jól tudod ,hogy Will szeret és te is szereted Willt. Menj el az esküvőre és szerezd vissza.
- De már csak 15 perc és kezdenek. Ruhám sincs és a hajam sincsen készen.
- Lia. Emlékszel még a ruhára amit a születésnapi bulidra vettél.
- Az amelyiket 2 éve vettem?
- Igen.
- De hát az rózsaszín és....
- Semmi és, menj! -utasított aztán eltűnt.
- Trey? Trey! Trey! -kiabáltam de már semmi válasz.
Rekordidő alatt készen lettem majd elindultam az esküvő helye felé.
Már javában zajlott az esküvő hallottam ahogy a pap azt mondja...
- Akarod e William Alvarezt férjedül míg a halál el nem választ. -és akkor betörtem
- Állj! -kiáltottam és többszáz fej fordult felém. Azt nem tudtam ,hogy mit mondok az "állj" után szóval improvizáltam.- Nem házasodhatnak össze!
- Miért is? -kérdezte a pap
- Mert...én...én....terhes vagyok Willtől. -mondtam
- Ez igaz? -kérdezte Will apja. Elég komolynak tűnt. Bólintottam.
- Akkor az esküvőt nem tarthatjuk meg. -jelentette ki a pap és becsukta a bibliát. A tömeg elkezdett ki és elszivárogni.
A végén csak én ,Will,Noel és a szüleik maradtak no meg Chelsea és a szülei.
- Ez meg mit jelentsen Will? -förmedt rá az apja - Hogy lehetsz ilyen felelőtlen? -kérdezte tőle és már attól féltem ,hogy itt helyben agyonüti.
- Én...Uram. -mondtam bár a hangom elcsuklott.
"Lia! Fogd fel ezt neked kell elvinned."
- Kislány maga maradjon csendben. -utasított.
- Nem! -mondtam mostmár az igazi Lia stílussal. - Hazudtam. Nem vagyok terhes. Soha nem is voltam. Főképp nem Willtől.
- Hát akkor miért jöttél ide? -kérdezte Will anyja ,valamivel kedvesebb volt mint a férje.
- Bár nehéz bevallanom ,de szeretem a fiukat. Tudom ,hogy helytelen döntés volt idejönnöm de meg akartam tenni mindent azért ,hogy visszakaphassam. Még akkor is ha csak pár órára volt az enyém. -hajtottam le a fejem. - Will. Sajnálom ,hogy elrontottam az esküvődet. -mondtam és már készültem megfordulni ,hogy elmenjek.
- Lia! - mondta Will - Én is szeretlek. -mosolyogott.
- A kötelesség az kötelesség.-jelentette ki az apja.
- Az igaz ,de a szerelem a kötelességnél is fontosabb, és nagyobb hatalommal bír. Nem de? - mosolygott az anyja
- Na ez az apu! -kezdte Noel - Te meg anyu sem érdekházassággal vagytok együtt nem?
- Ez semmit nem jelent. -kötötte az ebet a karóhoz
- De jelent valamit. Én mért ne szerethetném és vehetném feleségük Liát? -kérdezte Will. Most nem olyan volt mint az egoista erszényes egér hanem mint Will akibe igazán beleszerettem.
- Kedvesem?! -szólt az anyja az apjához - Nézd meg a fiadat. Mikor láttad utoljára így mosolyogni? Mikor láttad utoljára boldognak egyáltalán?
- Hmm....de mit tud ez a lány adni neked amitől ennyire beleszerettél.
- Semmit nem tudok adni neki Uram.....csak a szerelmemet.
- Hát....rendben. De van egy dolog amit teljesítenetek kell.
- Mi lenne az? -állt mellém Will
- Össze kell házasodnotok!-azzal elmentek.
Ketten maradtunk már csak ott.
- Lia?
- Will. Szeretlek! Ezt soha ne felejtsd el!-nevettem és megcsókoltam.

Súgó Még nincs hozzászólás.