Kedves, Michelle!

Nem tudom, valaha megkapod-e ezt a levelet, mert a helyzetünk eddig nem túl rózsás. Williammel vagyok egy csapatban és két társunkat már megölték, én meg megsérültem. Na de ne ijedj meg, csak a lábam fáj, kicsit vérzik, de túlélem. Legalábbis ezt mindenképp. A kérdés az, a továbbiakat túlélem-e...
De talán jobb, ha most leírok mindent, amit érzek. Tudod... vagy nem, nem tudhatod... honnan tudnád? Régóta sokat jelentesz nekem... valahogy mindig ott vagy, ha kellesz... és ez olyan... jó érzéssel tölt el. Tudod a múltam, mégsem fordultál el tőlem. Örülök, hogy az életem része vagy... de szeretném, ha több lennél, mint egy barát. A leghülyébb helyen ismerkedtünk össze, ahol csak lehet. Maga a hely, meg a szituáció. Tudod, önmagamat is megleptem aznap éjjel. Én az a kalandozós srác vagyok, aki mindig kapható a dolgokra.... és mégse akartam, hogy veled akkor és ott... mai napig nem tudom, miért. De szerencsére nem hagytalak kisétálni az életemből. Izgalmasnak találtalak. Meg most is.
Hülyén jönne ki, ha azt mondanám: "szeretlek", ugye? Akkor nem mondom. Bár már leírtam, ezt akár veheted annak is, hogy... ....
...most inkább befejezem, még Willel van némi dolgunk, így este. Meg lehet, ő is ír a barátnőjének...

Ölel: Kippei, aki csak Rád gondol...

Ut.i.: Remélem, személyesen beszélhetek majd veled. Lehetőleg minél hamarabb...

Hozzászólások megjelenítése

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés