A hirtelen hőhullám elért minket is. Erővel szorongattam a táskám pántját, miközben a strand felé igyekeztem. Mint mindig megint késésbe voltam. Az alsó ajkamba haraptam, amikor a partra értem, és megláttam Őket. Eliffet, Yuit, Ryant, és Ambert.
- Megjöttem! Bocs a késésért… - vigyorogva dobtam le a forró homokba magamat. A törülközőmet kezdtem előrángatni, menekülve a többiek kérdő pillantása elől.
- Rád vártunk már… - szólalt meg Ry, miközben az új karórájára pillantott. - … lassan fél órája! – nézett rám mérgesen, mire Amber halkan csitítgatni kezdte.
- Ne foglalkozz vele! Most a dacos korszakát éli! – legyintett kuncogva Eliffe, mire szélesen elvigyorodtam.
- Mindig azt éli, nem? – kérdeztem halványan mosolyogva.
- Ez nem is igaz… - Ryan duzzogva fonta össze a karjait a mellkasa előtt.
- Na, akkor már mehetünk a vízbe? – kérdezte Yui, és a választ meg se várva, a víz felé vette az irányt.  Gyorsan lekaptam magamról a pólómat és a rövid nadrágomat, majd követve a kis társaságot, én is a vízbe mentem.
- Én… most nem akarok beljebb menni… nem gond? – pillantott ránk Ame, miközben megállt a vízbe, ami alig ért a combjáig.
- Persze hogy nem – mosolygott rá kedvesen Eliffe, válaszolva helyettünk is.
- Ry, ugye leszel olyan kedves, és itt maradsz vele? – bökte vállba egy kacsintással Yui a fiút, aki persze vigyorogva lépett a volt barátnője mellé, jelezve marad. Így, mi hárman, Eliffe, Yui, és én indultunk meg a mélyebb vizek felé.
- Szerintetek összejönnek? Újból? – kérdeztem a mellettem úszó Kira lányokat.
- Nem tudom… Ha Ry nem szúrja el… - vonta meg a vállát Yui.
- Én Andy párti vagyok… de minden Amberön múlik – sóhajtotta Eliffe, miközben megálltunk, és a lábunkkal kapáltuk a vizet. Ryanék felé sandítottam. Ame éppen pirulva fordította el a fejét, Ry meg zavarában a vizet fürkészte.
- Éhes vagyok. Gyertek, vegyünk lángost… - mondtam miközben a hasamra tettem a kezem. A Kira Sister’s szinte egyszerre bólintott, viszont Yui arcát, egy ravasz mosoly díszítette.
- verseny a partig! – kiáltotta, és mint egy rakéta, a víz széle felé vette az irányt. Mise hagytuk annyiban. Eliffel együtt indultunk utána.
- Mi ez a sietség, csajok? – fordult felénk kérdőn Ryan, de válaszul csak egy nagyadag vizet kapott az arcába.
- EMILY! Ez mire volt jó? – ripakodott rám bosszúsan, miután kitörölte a szeméből a sós vizet.
- Mi? Nem én voltam, hanem Eliffe! – mutogattam hevesen mindkét kezemmel Effyre, miközben próbáltam visszafojtani a feltörekvő röhögést.
- Tessék? Hát nem láttad, hogy Yui volt az? – nézett fel az immár parton álló lányra, aki játszott felháborodással tette csípőre a kezét.
- Ame, miért fröcskölted le Ryant? Mert nem én voltam, az biztos. Vagy Ry, talán te… - viszont nem fejezte be a mondatát, mivel Amber teljes nyugodtsággal Ryanhez fordult, és kérdőn pillantott a srác szemébe.
- Ry… miért kellett lefröcskölnöd magadat? – erre a mondatra, nem csak én, de Yui és Eliffe is dőlt a nevetéstől. Próbáltam letörölni a könnyeket a szememből, amik a nevetőgörcs után jöttek, hogy megmutassák, nem elégek a has fájdalmak, és az arcizom fájdalmak.
- Én megmondtam! – mondta vigyorogva Yui, még fel-felkuncogva.
- Nők… Egy dolog, amit nem fogok megérteni… - forgatta meg a szemeit Ryan, mire Amber sértődötten mászott ki a partra, és bújt el Yui mögé. – Jaj, Ameee… nem úgy gondoltam… gyere már ide… - ment ki Ry is a partra, de Eliffe megállította.
- Tessék – nyomott a kezébe némi pénzt. – Hozzál lángost, és három sört. Hallod, HÁRMAT! És te nem kapsz. Most nem lehetsz részeg… Na, menj, és tedd hasznossá magad! – hessegette Eliffe a kezével Ryt, aki unott fejjel indult el a bódék felé.
- Nincs itt Mark… nélküle úgy se lenne jó lerészegedni… - sóhajtotta a srác, majd most már tényleg elindult a megadott cél felé.
  Fél órát napoztunk csöndbe, mire Ryant odajött hozzánk, a három sörrel, és a három lángossal. A söröket kiosztotta közöttünk, majd kérdőn pillantott a lángosokra.
- Ne tőlük kérdezd! Ide az egyikkel! – kaptam ki az egyiket Ry kezei közül. – A másikon majd Yui és Eliffe megosztozik, te meg edd meg Amberrel! – mondtam még a mi új „futárunknak”, majd nagyot haraptam a még meleg lángosba.
- Na csajok, koccintunk? – vigyorgott ránk Yui. Ame csendesen ette a lángost, a „Miért nem kapok azért még sört?” mondattal küzdő Ryannel.
- Persze – emeltem fel a sörömet. – És mire?
- A Strandra? És a Fröcskölés Királyára, Ryanre? – kérdezte Eliffe, mire az üvegeink nagyot koccantak egymással, majd már be is hajtottuk az első kortyokat.
- Én itt nem látok királyt – jegyeztem még meg, miközben körbe néztem. Ryantől, most én kaptam az arcomba a vizet.