A meleg kissé visszahúzódott, így volt lehetőségünk egy kis túrát rendezni. Most kivételesen időben voltam. Amikor a találkozóhelyre értem, Eliffe és Yui mosolyogva köszönt. Mivel csak ők vettek észre. William és Noel éppen hevesen vitáztak arról, hogy hogyan kell tartani a térképet, Thalia meg mellettük ácsorgott, és ha kellett, beleszólt a veszekedésbe. Yama és Yume az utolsó szendvicseket rakták el, majd mikor végeztek, felénk fordultak, kérő tekintettel.
- Így kell azt tartani, te! – kapta ki Noel Will kezei közül a térképet.
- Tudom, hogy kell! Add vissza! – vette vissza a tulajdonát, majd ránk vigyorgott. – Mehetünk! – mondta angyali hangon, mi meg csak szem forgatva követtük őt, az erdőbe.
Kb. egy óra nyugodt gyaloglás után, Will egyszer csak eltűnt a szemünk elől.
- ÁÁÁ! – William kiáltása felrázta az egész környéket- Az arcom… a gyönyörűűűű arcoom….
- Ne nyafogj már William, ha nem kelj fel a földről! – csattant Noel hangja.
- Mi történt? – lépett előrébb Yui.
- Szerinted? Pofára esett ez a hülye… - sóhajtotta Noel válaszként.
- Így sose jutunk tovább… - Yama kihúzta Will alól a térképet, majd elindult előre, de megtorpant.
- Ömm… Eliffe…
- Mond… - sétált oda Yamához a megszólított. Pár pillanatig sugdolóztak, majd mindketten sóhajtottak.
- Csak nem… - pillantott rájuk Thalia, miután segített Williamnek felállni.
- De… - fordult felénk Eliffe. – Eltévedtünk…
- WILLIAM ALVAREZ! – kelt ki magából Yui – MIT LÁTTÁL A TÉRKÉPEN?
- Ne kiabálj… az én tökéletes személyiségem megkívánja, hogy… - Yui szikrázó pillantása Willbe fojtotta a szót – Háttőő… Volt rajta sok zöld… pár barna rész… meg egy nagy kék paca…
- Will… AZ A NAGY KÉK PACA A TÓ! – ripakodott a srácra Eliffe.
- Biztos… én azt hittem, hogy Noel leöntötte vízzel a térképet…

- UGYE TUDSZ RÓLA, HOGY TELJESEN HÜLYE VAGY? – kelt ki magából Noel. Yama és Yume a térképet nézegették, Thalia meg mellettük álldogált. Én éppen azt próbálgattam, van-e térerő. Mint kiderült, nem volt.
- Meg van a rendes út… gyertek! – indult meg Yama, kizökkentve minket a kiabálós veszekedésből. Utána ballagtunk.
- Ki kér szendvicset? – fordult hátra Yume.
- Ide az egyikkel! – ugrott oda Will, és máris a kezébe tömött pár szendvicset.
- Tömd az erszényes egeret William, tömd! – kuncogtam, de választ nem kaptam. Noel Lia mellé lépett, és beszélgettek valamit halkan. Eliffe, Yui, és én hátul ballagtunk, Yama és Yume pedig elől.

 Jó fél órát gyalogoltunk. Will ez alatt megette a szendvicsek felét, és még követelt kaját, de Yume nem adott neki. Pár perc fáradt gyaloglás után, kiértünk a tóhoz. A vize nyugodt, és sima volt, látni lehetett a benne úszkáló halakat.
- Hát nem romantikus? – lépett a víz széléhez Thalia.
- De… az – sétált oda mellé William, majd egy gyors csókot lopott a barátnőjétől, miközben átkarolta a vállát.
- Nekem is kell egy ilyen romantikus pasi… - sóhajtottam álmodozva.
- neked tényleg, egy William Alvarez kell? – nézett rám kérdőn Yui, miután beleharapott abba a szendvicsbe, amit még a túra közepén vett ki Yumeék táskájából.
- Nem azt mondtam, hogy nekem ő kell… - böktem az állammal mosolyogva a parton álló páros felé.
- De neked van barátod, nem? – pillantott felém Eliffe.
- De… van…
- Én sok mindenkinek kellek. Az én különleges, és egyedi személyiségem sok embernek kell… - jött oda hozzánk vigyorogva Will.
- Hmmm… szerintem itt az ideje, a… - kezdtem egy ravasz mosollyal, miközben Eliffere és Yuira néztem, hogy ők mit gondolnak, mire bólintottak.
- A Willcsikizésnek! – mondták ki egyszerre, mire lenyomtuk Williamet, és erőből csikizni kezdtük.
- Nehehee….. Az én tökéletes személyi…
- Fogd be Will! Most mi szórakozunk! – szólt rá Yume, aki szintén beszállt a William kínzásba.