|
Shougo & Yukine
Eliffe 2015.04.23. 20:32
Shougo Yatogami. Rengeteg mindent köszönhetek ennek az embernek. Ő adott nekem életet és... és a nevemet is tőle kaptam! Pedig én nem is vagyok ember. Fegyverként, eszközként kellene használnia, mégis többet foglalkozik velem, mint bárki mással. Ez normális így? Miért vagyok annyira különleges? Miért velem van mások helyett? Miért olyan gyengéd hozzám? Megengedi, hogy odabújjak hozzá esténként, ha vihar van odakint. (Félek a vihartól.) Ha rosszat álmodom, akkor is megvigasztal, még csak kérnem sem kell rá.
Tudom, ez az egész hozzátartozik ahhoz, hogy különleges kötelék van kettőnk közt. Minden érzésem és gondolatom az övé is; mindenről tud, arról is, amit legszívesebben elrejtenék előle.
Annyira... tudatlannak érzem magam még. Nem értek semmit, csak annyit tudok, hogy vele akarok lenni. Szeretném, ha továbbra is különleges lehetnék a számára. De vajon mit jelentek neki pontosan? Én... azt hiszem, szeretem őt. Nem tudom, egy olyan "lénynek" lehetnek-e érzései, mint nekem, de ha vannak, akkor... biztosra veszem, hogy ez szerelem. Yukine
========================================
Yukine, hm? A kis szőke fürtjeivel, a 15 éves kis pofijával tisztára megbolondít. Éreztem ilyesmit valaha bárki iránt? Nem. Szeretem őt? Igen. Viszont ez csak kettőnkre tartozik és nem kell tudnia a fél világnak ahhoz, hogy ez igaz legyen. (Mármint az érzéseim felé.) Amikor nevet adtam neki, nem járt semmi a fejemben. Egy fegyvert akartam és ő pont jól jött; de... valahol meg is sajnáltam. Betekintést nyerhettem az előző életébe, a halála pillanataiba... valószínűleg hiányolhatják őt odahaza, de ő most már hozzám tartozik. Fiatalon kellett meghalnia, de kaphatott még egy esélyt. Általam. És én ezt meg akarom neki adni. Ennyi az egész. Persze sokszor gondolkodok azon, hogy a kötelék, ami összeköt bennünket, elég... rosszul van kitalálva. Ha én meghalnék (és van esély rá, hisz olyan a munkám), akkor ő is megszűnne létezni. Eltűnne. Tehát minden, amit csak tehetek, az az, hogy miatta megpróbálok életben maradni és nem fejjel menni a falnak, ha olyan helyzetbe kerülök.
Tulajdonképpen nem tagadom, szerelmes vagyok abba a fiúba. Persze-persze, ítéljen el bárki, aki csak akar, de amíg nem volt szerelmes, nem hiszem, hogy van joga véleményt alkotni. És amúgy sem tudja ezt senki más, kettőnkön kívül. Shougo
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés