Értékelés:

Első forduló: Pici hibák, abból is csak 3, azaz:
     3 hiba= 99,01%
     jeles (5)

Elért "pontszám": 5/5

Második forduló:

Eliffe: Már akkor elolvastam az írásod, mikor beküldted. Végig fenttartottad az érdeklődésem. Bár amikor az egyik művedről írsz, az igazából jó, de mégse. Hisz Rólad kellenének az információk. Minusz pontot nem ért, az igaz. Átgondolt az egész bemutatkozás, jól megfogalmazott mondatok. Csak így tovább, Misa! 5-ös.

Yui: Szerettem a tagoltságot. Nem tudom miért de azt hiszem az áttekinthetőség nálam alap. Talán csak azért mert könnyen bele tudok keveredni néha egy-egy írásba, főleg hogy 100 felé figyelek midnig. xD De, hé ez nem rólam szól szóval folytatom. Az elején a kis idilli házleírás nem nagyon rólad szólt, mármint, nem értettem hogy az minek oda. Oké, lehet velem van a baj, nem nagyon olvasok bemutatkozásokat. xD A személyiséged lejött az egészből, szóval érthető volt számomra, mint kívülálló. :P - 4 -

Összesen: 10/9

Harmadik forduló:

Yui: Tetszett a story és szerintem tök jó dolog hogy valaki erőt tud meríteni mások sikereidől. Az életrajzi részből mondjuk kicsit lefaragtam volna, de így sem volt rossz. Megismertem kicsit egy olyan embert akiről önszántamból nem olvastam volna. - 5 -

Eliffe: Hm, végül is, érthető, ha egy írni szerető embernek egy író a példaképe. Bemutattad a példaképed, bár túl sok életrajzi dolog volt benne, ami számomra kicsit talán mégis zavaró volt. Én arra lettem volna kíváncsi, hogy Te hogy viszonyulsz hozzá. Nem arra, hogy ő milyen. Remélem, érted, mire akarok kilyukadni. - 4 -

Összesen: 10/9

Negyedik forduló:

Eliffe: Nem ismerted a mesét, ami nagy hiba, de egyébként amit kihoztál belőle, egész aranyos. De olyan kis rövidke... és nincs 1 oldal, ami hát nagy hiba. A követelményekben az állt, minimum 1 oldal. De vissza a storyhoz. Egy pici hibát emelnék ki, ami megint csak a kép és mese nem ismerése okozott: az a valami nem borsó akart lenni, hanem valami patkány, szörnyeteg féleség :D
5/3

Yui: Attól hogy rövid lett még hatásos. xD Jó értelemben. A végén ugyanis egyáltalán nem ezt vártam. Sikerült meglepned. A borsó meg... most hogy megnézem tényleg hasonlít rá. Nekem eszembe nem jutott volna. xD A tavasz stimmel, a szereplők stimmelnek, a story pedig a helyén volt.
5/4

Összesen: 10/9

Beadott munkák:

Harmadik forduló:
Példakép

J. K. Rowling

Igaz, hogy Robert Pattinson vezetett arra, amiben jó vagyok. Amivel sokra vihetem majd. Még sem az ő útját akarom járni! Eddig nem nagyon volt példaképem, nem nagyon követtem senkit sem, vagy ahogy mások mondják, nem majmoltam senkit sem.
Azonban nem rég újra megpillantottam a Harry Pottert a tv-ben! Már amúgy is szerettem a filmet, elmentem mindég a moziban. Amikor unokatestvéremmel nyaralni mentünk ott az egyik rokonomnak az összes rész megvolt könyvben. Nem az elején kezdtem el, hanem hazaindulás előtt pár nappal így nem tudtam befejezni. Amikor nem rég megláttam a tv-ben nagyon érdekelni kezdett engem J. K. Rowling. Mindég is felnéztem rá, hogy ilyen történetet tudott kitalálni, mert ilyen még nem volt. Mindenhol a vámpír mánia megy, és már kezd mindegyik egyforma lenni, a Harry Potter viszont olyan más. Fantasztikus.
Utána is néztem, hogy mindent megtudjak az íróról. És rájöttem, hogy nagyon is hasonlítunk egymásra. Ő is gyerek korában sokat írt és mindég is író akart lenni. Nekem is ez az álmom és most is sokat írok. Szóval mostantól J. K. Rowling a példaképem, azt akarom, hogy olyan író lehessek, mint ő. Mert ő egy nagyon tehetséges ember és remélem, hogy hallani fogunk még róla. Írni fog még ilyen nagyon jó könyveket és természetesen a filmeket is megnézném. Anyukámnak csak az 5. 6. és a 7. rész van meg, a többit nem vette, meg hanem kölcsön kérte. Pár napja néztem meg filmben az 1. 2. 3. 4. részt és nagyon olvasni akartam ezért elkezdtem az 5. részt olvasni, de jövő héten valamikor meg tudom venni az elsőt is. Ami nagyon szuper lesz, nyaraláson le sem tudtam tenni!
Az írónőnek akkor pattant ki a fejéből ez az ötlet mikor Manchesterből Londonba vonatozott. Az én ötletem pedig akkor jött mikor zuhogó esőben mentem haza.
Dolgozott irodán is, amiben szerette, hogy senki sem figyel rá, így írhatta a varázsló fiú történetét. Aztán 1991-ben kilépett munkahelyéről, és Portóba költözött, ahol angolt tanított. Délután és este tanított így délelőtt volt ideje írni.
Mikor végzett a Harry Potter 1. részével azonnal kiadót kezdett keresni, de sorra utasították el. A többség arra hivatkozott, hogy a könyv cselekménye miatt nem illik az ifjúsági irodalom sorába, ráadásul a megszövegezést és a cselekményszálat is túlzottan bonyolultnak találták. Végül Londonban talált egy ügynököt (Christopher Little), akinek sikerült eladnia 1996 augusztusában a Harry Potter és a bölcsek köve kéziratát az angliai Bloomsbury Children's Books kiadónak, kb. 4000 dolláros áron.
Rowling franciatanárként dolgozott, amikor megtudta, hogy könyvét ki fogják adni. Az iskolában, ahol tanított, a Rawhide című filmsorozat egyik betétdalát (Rolling, rolling, rolling, keep those wagons rolling…) énekelték neki kórusban a diákok.
A könyv 1997 júniusában jelent meg Angliában. Az írónő sokáig azt gondolta, hogy nem fogják felfedezni. Tévedett: 1997-ben elnyerte a British Book Awards Children's Book of the Year és a Smarties Book Prize Gold Medal for ages 9–11 díjakat.
Néhány hónappal később a Bologna Children's Book Vásáron, Arthur Levine, a Scholastic Books szerkesztő-igazgatója megvásárolta az amerikai kiadási jogokat 105 000 dollárért. Az írónő ekkor felmondta tanári állását, hogy minden idejét a Harry Potter-sorozat írásának szentelhesse. Az USA-ban a könyv 1998 szeptemberében jelent meg Harry Potter and the Sorcerer's Stone címen.
2000-ben a Warner Brothers megvette a sorozat filmjogait.
Díjai:
Nestlé Smarties Book Prize 1997 Gold Medal 9–11 years
FCBG Children's Book Award 1997 Overall winner and Longer Novel Category winner
Birmingham Cable Children's Book Award 1997
British Book Awards 1997 Children's Book of the Year
Young Telegraph Paperback of the Year 1998
Sheffield Children's Book Award 1998
Whitaker's Platinum Book Award 2001
Scottish Arts Council Book Award 2001
Children's Book Award in 9-11 category 2001
Whitaker's Platinum Book Award 2001
Winner of the Hugo Award 2001

Őt fogom követni! Főiskolára megyek az írás miatt, és sosem adom fel az írást.

Második forduló:
Bemutatkozás

A nevem Parádi Bianka, de sok helyen Bianka Paradi ként írom le. A könyveim borítóján és az oldalamon is. Illetve a közösségi oldalakon is. 15 éves vagyok (1997.01.08.) Salgótarjánban élek anyukámmal, férjével és két testvéremmel. Szombaton (2012.03.03.) fogunk egy, két emeletes családi házba költözni. Amibe már akkor beleszerettem mikor elsőnek, megláttam. Hatalmas nagy kertje van, maga a ház is nagyon nagy. Van egy félelmetes pincéje és tágas padlása. Ez lett életem tökéletes háza, mert a hobbijaim pont ilyen házat kerestek már hosszú éve. Imádok fotózni és ez a ház, kívül-belül megfelel ennek a hobbinak. A kert egy ”dombon” van! Szóval jóval magasabban van, mint a ház. És ott van egy nagy fa is. Gyönyörű képeket lehet majd készíteni. A házzal szemben pedig egy nagy és szép erdő helyezkedik el.
Sok hobbim és erősségem van. De van egy, ami kitűnik mind közül, és az pedig az írás. Régebben naplót írtam, mindent leírtam akkor. Rossz vagy jó kedvemben. Valamikor vicces, valamikor pedig szomorú volt. Aztán már abbahagytam, átgondoltam magamban, hogy miért is írom le az unalmas életemet. Mikor életem minden egyes napja ugyan olyan.
Mikor az Alkonyat 2. részének előzetesét megláttam a neten, nem kellett sok nap, hogy kitaláljak egy történetet. Akkor az volt az álmom, hogy találkozhassak Robert Pattinsonnal. De ez egy nagyon-nagyon lehetetlen álom volt számomra és ezt én is tudtam akkor. Ez nagyon fájt. Mert nem tartottam magam olyan rajongónak, aki ha meglátná, akkor letépné róla a ruhát is. Én inkább beszélgetnék vele, és úgy viselkednék, mint ha egy hétköznapi ember lenne. Mivel nem találkozhatok vele ezért inkább leírtam, hogyan tervezném meg a találkozást.
A kívánság. Lucy White volt ebben a történetben a szerencsés lány, aki olyan volt, mint én, csak ő több szerencsével. Én ilyen szempontból nem tartom magam szerencsésnek. Lucy anyukája egyszer a munkahelyén több pénzt kapott és mivel itt a nyár eldöntötték hová akarnak menni, nyaralni. Lucy Amerikába akart utazni és végül meg is történt. Ez az egyik álom, ami megváltoztatta az életét. De ami az egész életét megváltoztatta az Ed Eddolsal való találkozása volt. A sztár, aki tetszik neki. És ezek után a sors összehozta őket.
A sok történet közül még is a Dark memories az, amire nagyon büszke vagyok. Mikor legelsőnek elkezdtem akkor nyári szünet volt és minden nap ráértem írni. Egyszer csak 230. oldalnál kitörlődött. És újra kezdtem, most 80. oldal környékén tartok. Iskola közben nem nagyon írok.
Minden álmom, hogy híres író lehessek. Sokszor kaptam már meg azt, hogy ne írjak, így meg úgy. Valaki csak azért is letöri a kedvem, de mind hiába. Akik ezt mondják nekem, vagy próbálnak lebeszélni az írásról, azzal csak azt érik el, hogy nem barátkozok velük.
Nem szeretem a beképzelt embereket és azokat, sem akik éjjel-nappal hazudnak a neten, mások pedig elhiszik, mert nem ismerik és elhiszik, amit kiír. Számomra ez egy gusztustalan dolog.
3 barátnőm van. Kitti, Szilvi és Lili. Legtöbbet Szilvivel és Kittivel vagyok, velük beszélgetek a legtöbbet, és mindent megbeszélünk. Lili kezd távolodni tőlünk ezért nem is, nagyon beszélget velünk.
Ha tetszik egy fiú, akkor azt nagyon mélyen elrejtem magamban, amitől a helyzet csak fájdalmasabb lesz. Sosem mondanám el az illetőnek, hogy tetszik nekem, ahhoz túl gyáva vagyok. A barátnőimnek viszont elmondom (Kitti, Szilvi) És ők is titokban tartják, mert én ezt kértem tőlük.
Képes vagyok olyan üzeneteket vagy történeteket kitalálni, amivel üzenhetek a fiúnak, az a kár, hogy ezt sosem veszik észre. Még sosem volt barátom. Szerelmes viszont nagyon hamar leszek. Egy fiú már lassan 5 éve tetszik!
Nagyon félénk típus vagyok, aki fél az idegenektől, vagy is nem félek, hanem szégyenlős vagyok. Nem szívesen állok szóba idegenekkel. Nem találok közös témát egy olyan emberrel, akit még sosem láttam.
Segítek, hogy ha tudok. De nem mindenkin. Akiket én szeretek azokon segítek. És ugye azon is múlik, hogy az illető mit sugároz magából. Ha mondjuk az utcán, elkezd csúnyán beszélni stb., akkor azon nem fogok segíteni soha.
A zenei stílusom és az öltözködésem állandóan változik. Volt egy idő mikor a rockot szerettem és mindég fekete ruhákba jártam. Most azonban már a vidám és táncolós zenéket szeretem, amire lehet táncolni. Szeretem még a K-popot is! Az öltözködésem már nőies lett, szeretem a vidám színeket. A szoknyákat, rövid nadrágokat. Kicsit kivágott felsőket és kiegészítőket. Van egy ezüst gyűrűm, amit minden nap felveszek. Nyakláncokat és karkötőket is szívesen felveszek. És fülbevalókat is.
Odavagyok a misztikus lényekért. Vámpírok, boszorkányok, farkasok és így tovább. Annyira érdekelnek, hogy szívesen beállnák egy kutató csoportba. Sokat olvasok róluk, leginkább a vámpírokról, és sokszor kapcsolódik egy kicsit a történelemhez is. Mert visszamegy a középkorba.
Életemet a zene és az írás kíséri végig…