Értékelés:

Első forduló: Javítottál ki hibákat, tény, de nem eleget.
     39 hiba= 87,12%
     jó (4)

Elért "pontszám": 5/4

Második forduló:

Eliffe: Tagolt. Bár számomra túl tagolt volt, de nem tudok semmibe sem belekötni :D Leginkább a "megértem már sok mindent" kezdetű bekezdésed kötötte le a figyelmem. Számomra ez egy 4-est ért meg.

Yui: Tagolt és kijelölt szavakkal kezdődnek a részek. Imádom. Átláthatóság: csillagos hatos. A többi: mindent összevetve tetszett és érdekes volt olvasni, fenntartotta az érdeklődésem a végéig. :D Szerintem ez számít. - 5 -

Összesen: 10/9

Harmadik forduló:

Yui: Ez nagyon tetszett, és ne kérdezd miért. Csak. Megható volt, vagy nem is tudom milyen érzés fogott el mikor olvastam, de kellemes volt és jó tudni hogy vannak még ilyen emberek a világon.  - 5 -

Eliffe: Rövidebb, mint a többieké, ez nem is baj, hisz lényegretörő. Aranyos, tagolt, szóval részemről ötös, nem tudok belekötni semmibe. - 5 -

Összesen: 10/10

Negyedik forduló:

Eliffe: Nem tudom, nekem nem tetszett. Elsőnek is: rövid. Másodszor... hiányoltam a párbeszédeket. Nem tudom, mennyi idő alatt írtad, de te ennél jóval többet tudsz. Ez most nem jött össze =/ A harmadik pedig az, hogy minimum 1 oldal. Ez még képpel sincs meg 1 oldal.
5/2

Yui: A terjedelemmel voltak problémák, a story sem kötött le annyira. Mondjuk a szereplők helyben voltak meg a tavasz is, abba nem tudok belekötni.
5/3

Összesen: 10/5

Beadott munkák:

Harmadik forduló:
Példakép

Az én példaképemmel már nagyon-nagyon régen kapcsolatba kerültem. Na, nem az őskorban, vagy a kőkorban, de nem is egy messzi-messzi galaxisban. Hanem már évekkel ezelőtt kezdődött a mi közös történetünk. Kilenc teljes hónapig növekedtem a pocakjában. Ott védelmezett, oltalmazott, és vigyázott  rám. Milyen könnyűnek is tűnhetett még akkor a dolga. Bár még nem látott, de már akkor önzetlenül, tiszta szívből szeretett. Majd nagy fájdalmak és szenvedések közepette életet adott nekem. Amint megpillantott, tovatűnt minden szenvedése. Ki is Ő? Nem is lehetne más, mint az én egyetlen, drága édesanyám, aki szó szerint vért izzadott értem.

Amióta csak kibujtam a testéből, önzetlenül és tiszta szívből szeret. Milyen nemes dolog ez tőle, és milyen kiváltság ez nekem. Bármit tehetnék kerek-e világon, akkor is én lennék az egyetlen, pici kislánya. Jó érzés a lelkemnek, hogy van egy ilyen ember a földön, akihez bátran mehetek, mert mindig segít nekem, bármi bajom is legyen. Ő olyan nekem, mint a legjobb barátnőm. Bármit elmondhatok neki, mindig meghallgat, és mindig jó tanácsokat ad.  Annyi jó tulajdonsággal rendelkezik, hogy a rossz tulajdonságok  (ha vannak is, de most egy sem jut eszembe) eltörpülnek. De, hát ez a példakép jellemzője! Nem?

Kisbaba koromban, nem csináltam mást, csak ettem, ittam, pisiltam, és persze eszeveszettűl sírtam. Mégis rendületlenül és fáradtság nélkül ellátott, mert önzetlenül szeretett. Ovis koromban, biztos nehéz volt velem, hisz sokszor nem akartam oviba menni, na meg hisztiztem is sokszor. De mindig tudta, hogy mivel vigasztaljon meg, és mikor mivel neveljen meg. Ebben az időben építkeztünk, és a szinte a családiházra ment el az összes pénzünk, de mégis megoldotta, hogy étel legyen az asztalon, és legyen ruha rajtunk. Persze apukám is sokat segített, de hát mégiscsak egy anya tartja össze igazán a cseládot. Nem tudom, hogy hozta össze, de biztos éjjel-nappal dolgozott, hogy minden rendben legyen. Iskolás koromban, még jobban nehezedett a dolog. Megtanított írni, olvasni, számolni. Nagy feladat ez is. Eljutottam odáig, hogy jó tanuló lettem, és nem hoztam rá szégyent. Lázadó, tini koromban is tudott kezelni, és normális embert faragni belőlem, mert nem kallódtam el, és nem keveredtem soha rossz társaságba sem . Ezáltal megtanulhattam mi a jó, és mi a rossz.  Mára felnőttem, ésmondhatni  normális ember lett belőlem. Persze most is én vagyok anyuci pici kislánya, és még mindig ott segít, ahol csak tud. Ahogy Ő szokta mondani: „ A véremet is odaadnám érted, ha tudnám!”  Mindig elsírom magam ezen a mondatán, mert nem kívánom ezt tőle, de ez a legnagyobb boldogság az életemben, hogy valaki annyira szeret engem, hogy képes lenne meghallni értem, csak hogy én éljek! Annyi rosszindulat van a világban, és jó megtapasztalni ez az önzetlen szeretetet. Ez a legnagyobb kincs a világon!

Összefoglalva: Az én példaképem, a saját anyukám.  Aki, mindig és minden körülmények között önfelálldozóan helytáll, és szinte bármiáron segít nekem! Nem mondhatom a napnak, hogy süssön többet. Nem mondhatom az esőnek, hogy essen kevesebbet, de minden egyes lépésemmel azon igyekezhetek, hogy legalább egy kicsit is hasonlítsak rá! Mert nekem nem kell ennél jobb példakép, mert én ilyen emberré szeretnék válni!

Második forduló:
Bemutatkozás

ADREAM (egy bizonyos álom) a becsületes internetes nevem. Mit is takar ez a felvett név, és ki lakozik valójában a név mögött? Ez aztán ám millió dolláros kérdés, hisz néha még én sem tudom rá a megfelelő választ. Ennek ellenére, próbálom a lehető legjobban és legrészletesebben a bemutatkozásom elkészíteni. Azért választottam ezt a nevet, mert amióta az eszemet tudom, mindig egy álomvilágban éltem. Álmodtam egy világot is magamnak, melyben én voltam a millió dolláros baby; az-az aki piszkosul gazdag, valamint szexi feleség és szuper anyuka is egyben; aki luxusvillában tengeti „unalmas” életét. Ezzel szemben, persze egyik sem vagyok, az-az nem teljesült semmi! De, akkor ki rejtőzik valójában a név mögött?

Egy harmincas nő, akire ha előszőr ránézel ezt mondod: -Egy nő a sok közül, egy nő a tömegből! Persze, ez így is van. De, mint mindenkinek, a saját élete a legfontosabb és soha nem cserélne senkivel, még akkor sem, ha nem tökéletes! Mert legalább ez az egy, az övé. A saját kis élete, a kinézete és a cselekedetei sorozata, valamint a döntései. Ez tesz mindenkit egyedivé. Engem is!

Megértem már sok mindent a harminc év alatt, és még számos dolgot kell átélnem, míg az életem végére érek. Hibáztam sokat, és még mindig követek el hibákat. Adtam már sok mosolyt, és rengeteg könnyet is. Igaz nekem is volt mindkettőben részem. Mosolygtam, mikor megszereztem a diplomám, de eszeveszettűl zokogtam, mikor elvesztettem a kisbabám, mert elvetéltem. Csalódtam már nagyon sokat, és okoztam is csalódást már bőven. Csalódtam életem első nagy szerelmében, aki ott vert át, ahol csak tudott. Sokszor hittem annak, akinek nem kellett volna; és sokszor elfordultam attól, akiben hinnem kellett volna. Hittem azoknak a rosszakaró hamis barátoknak, akik csak kihasználtak. És bizony volt olyan, hogy hazudtam annak, akinek én jelentettem volna az egész világot. Ezért voltak hamis pillanatok az életemben, és rengeteg barátot vesztettem el, akik számomra fontosak voltak.  Szerettem és gyűlöltem is (volt hogy egyszerre mindkettőt), néha meggondolatlanul. Vártam, mikor már nem kellett volna, és kapkodtam, mikor még várnom kellett volna. Voltam már túl türelmes, de ijesztően türelmetlen is, néha önző, vagy túl megalkuvó, de hát csak ember vagyok! Egy idő után megtanultam a finom különbség tételt, a kézfogás és az önfeladás között. Megtanultam hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel, és a társaság sem azonos a biztonsággal. Tudom milyen, mikor mindent odaadnál a nagy szerelemért, és azt is tudom, hogy milyen, ha a társaságot keresed a magányság ellen. Volt olyan, hogy úgy éltem az életem, mint egy igazi Gésa. No, nem a kinézetre gondolok, hanem a belső értékekre. Kerestem a kalandot, a szórakozást. Bulikat szerveztem a szabadban (főzőcske, versenyek), ahol kiélhettem a szórakoztatási vágyamat. Szerettem a pasikkak flörtölni, és „húzni az agyukat”, mármint szexuális téren. De mindig nagyobb volt a szám, mint a cselekvési szándék! ¬Tudom, mit jelent a legteljesebb nyomorban élni, mit jelent éhezni, fázni és így tovább... Volt, hogy annyi pénzem sem volt, hogy kaját vegyek a boltban, de átvészeltem valahogy. Mindezek ellenére szeretem az életem, szeretek élni. Próbálom mindennek a jó oldalát nézni, mert mindennek van, csak meg kell látni. Most amúgyis nagyjából rendben megy az életem!

Sok mindent szeretek csinálni, sok minden leköti a figyelmemet! Nézzük meg ezeket is szép sorban, persze csakis a teljesség igénye nélkül!

Hobbijaim: honlapszerkesztés, kirándulás, főzés, állatok, sorozatok, búlvárhírek
Ezek közül is a honlapom készítését emelném ki az első helyre. Honlap szerkesztéssel már 2010 eleje óta foglalkozom, kisebb nagyobb sikerrel. Rengeteg oldalt nyitottam ki, és zártam is már be. Valahogy sosem találtam meg azt a bizonyos témát, amiről kellő odaadással tudtam volna beszélni és rendszeressen frissíteni. Az évek során, már annyi minden felgyülemlett bennem, hogy muszáj volt már valamit kezdeni az érzéseimmel, így 2012 elején, egy blogos oldal mellett döntöttem, amit most szívvel-lélekkel csinálok (//dreamblog.gportal.hu). Jó érzés kiiírni magamból az eseményeket, és érzéseket. Mégha csak álnéven is, de jó érzés felszabadulni a nyomás alól. Miért álnéven (adream), mert nem szeretném, ha az ismerőseim újjal mutogatnának rám, hogy miket irogatok össze a neten; de mégis kapok valamiféle visszajelzést, még ha számomra idegenektől is kapom.
Ezután jöhet a kirándulás. Imádok a szabadban lenni. Élvezem a napényt, a vizet, és az erdei sétákat. Az állatok is ide párosulnak. Kiskorom óta imádom őket. Nagy kedvencek: ló, kutya, macska.
A főzést azért szeretem, mert kikapcsol a konyhai tevékenység, és imádom a különleges, és finom kajákat is.

Összefoglalva, egy tipikus nőnek mondhatom magam, aki sokszor maga sem tudja pontossan, hogy mit is akar valójában! Ezért mondják rólam a közvetlen ismerőseim, hogy kiismerhetetlen vagyok, és mindig egy új arcomat ismerik meg!