Értékelés:

Első forduló: Szintén "Ő" betűk hiánya.
Közös megegyezés alapján: minusz egy jegy az "ő" betűk miatt, tehát:
     jó (4)

Elért "pontszám": 5/4

Második forduló:

Eliffe: Én kicsit féltem a bemutatkozásodtól, tekintve, hogy az oldaladon nem teljesen "te" vagy :D mármint, Csillámvámpír. De a történeted épp ezért volt annyira fantáziadús. (A végén egyébként külön jó volt, hogy megmagyaráztad, mit hogyan kell értelmeznünk). Összeségében én max a hosszú, bonyolult neveket hagytam volna ki. A bemutatkozás ötletes, sokat meg tudunk rólad, és épp ez volt a cél. Igazából, eléggé szubjektív, hogy kinek mi tetszik és mi nem. A te bemutatkozásod nálam egy 5-öst megért.

Yui: Mikor elkezdtem olvasni fogalmam sem volt róla hogy ebből mi fog kijönni... na a végére megtudtam. Hála a magyarázatodnak amit mellékeltél. Szerintem egyedi és ötletes volt a megoldás. :D Sőt, én még ember nem láttam aki így írt volna bemutatkozást. xD Ami kicsit zavaró volt számomra az a sok fura név. - 5 -

Összesen: 10/10

Harmadik forduló:

Yui: Nem is kell olyan messzire menni egy példaképért. :D Olyan aranyos dolog ez egyébként. És ahogy olvastam róla tényleg remek példakép anyukád. :D A történet bevezetése jó volt, és a levezetés is tetszett. - 5 -

Eliffe: Sokat nem tudok hozzáfűzni, egy anya jó példakép és a legtöbb dolgot leírtad róla. Ahogy kollegina írta, jó a bevezetés és az egész összevetve is. - 5 -

Összesen: 10/10

Negyedik forduló:

Eliffe: A terjedelem minusz pontot von maga után, ám a story, meglepő módon, lekötött o.O Olyannyira, hogy teljesen beleéltem magam. A szereplők hangja is ment a fejemben, ami a mese ismeretének köszönhető. A végén Fredet meg tudtam volna zabálni ^^ aranyos történet. Jól írsz egyébként.
5/4

Yui: Terjedelem... kicsit sok lett. De ettől eltekintve szerintem minden rendben volt. Jól megoldottad, lehet hogy ennyi tényleg nem volt elég egy krimi rendes kifejtéséhez... de attól még élveztük. Szóval rendben.
5/3

Összesen: 10/7

Beadott munkák:

Harmadik forduló:
Példakép

Édes példaképem

Mikor még földi halandóként nem jöttem a világra, én már akkor is ismertem Őt. Ismertem a hangját, tudtam miket szeret. Nem is tudnátok elképzelni, hogy kilenc hónap alatt mennyi mindent meg lehet ismerni egy emberről, akit addig még életünkben nem láttunk.
Aztán megszülettem. Bár nem tudtam, hogy pontosan ki is ő, illatát már az első perceimben magamba rögzítettem. A szívem együtt vert az övével. Éreztem, hogy fontos szerepet fog betölteni az életemben.
Nem tévedtem. Mindig velem volt. Ha éhes voltam ő adott nekem enni. Ha este felriadtam egy-egy rémálomból, ő nyugtatott meg, és altatott el újra. Hideg éjszakákon ő takart be miután felolvasott nekem egy mesét. Megtanított járni, énekeket, mondókákat taníttatott velem, mikor már tudtam segítségével beszélni. Mindig is segített a tanulásban, ha valamit nem értettem. Védett minden porcikájával mikor tehette. Jól gondoljátok, ő az anyukám.
Ahogy nőttön nőttem, korommal együtt én is változtam, de anya nem. Ő mindig az a mosolygós, kedves, és segítőkész nő maradt, akit annyira szerettem, és mai napig szeretek. Csinos, megértő, és erős. Akár csak egy szuperhős.
Munkája miatt nem ért rá mindig velem foglalkozni, mindig késő este tért haza. Ha tehette azonban mindig meghallgatott, és tanácsokat adott. Lehetett szó akár a tanulásról, a barátokról, vagy a fiú ügyeimről. Tudta mindig, hogy mi a helyes, hogy mit kell tenni. Sose tévedett. Bár ez egy tinédzser szemében fusztráló. Épp ezért veszekedtünk annyit, amennyit.
Elhitette apával, hogy ő a családfő, miközben a szálakat hátulról ő irányítja. Csak úgy, mint egy igazán jó feleség. Azonban még ez sem segített, hiszen sokat veszekedtek. Legfőbbképpen az alkohol miatt, amit édesanyám megvetett. Sokszor elváltak útjaik. Ő mégis erős maradt. Nem sírt, csak mosolyogva élt tovább, mintha mi sem történt volna.
Mikor megtudta, hogy betegsége halálos is lehet, akkor láttam életében először sírni. De csak azon a napon, amikor ez kiderült. Utána viszont pozitívan állt hozzá mindenhez. Végre viszonozhattam azt, amit éveken át köszönhettem neki. A melegséget, a törődést, és a szeretetet. Élveztem a helyzetet, hogy segíthettem neki. Aggódtam érte. Tudtam, hogy akár meg is hallhat, ha a betegsége tovább terjed a testében. Épp ezért álltam mindig mellette. Persze ebben nem csak én, de segített neki ebben a családja is. (mintha én nem lennék az)
És ha már családról beszélünk, gondoltam megosztok róla egy kis információt. Édesanyja és édesapja szegény családból származik. Utána két évvel született meg húga. Mikor négy éves volt, édesapja elhagyta őket. Nem látták őt olyan sűrűn többet, talán csak egyszer vagy kétszer. Kizsákmányolta lakásukat, és mindent elvitt, ami csak mozdítható volt. A ruhákat, értékes tárgyakat, és egy-két bútordarabot. Így aztán édesanyám anyja (mamám), az ő anyja (dédanyám), én anyukám, és a húga (későbbi keresztanyám) egyedül maradtak. Mamám keményen dolgozott, hogy megélhessenek abból, ami maradt nekik. Nem volt könnyű akkoriban egy főnek eltartania a családot. Dédim ugyanis akkor már rég nem dolgozott.
Teltek múltak az évek, és anyukám felnőtt. Egy kirándulás alkalmával ismerte meg édesapámat. Akkor volt neki udvarlója, de vele nem maradt sokáig. Édesapámmal tartották a kapcsolatot, és nemsokára már mindenki tudta, hogy ők egy pár. Anya azonban egy baleset következtében kórházba került. Ekkor történt meg a nagy pillanat. Édesapám megkérte a kezét. Mamám persze ellenezte, elvégre semmirekellőnek vélte. Édesanyám mégis szívére hallgatott, és igent mondott. Összeházasodtak, és nemsoká megfogantam. Mamám persze ellenezte, hogy olyan fiatalon szüljön, de ő ezt is ellenezte. Így történt, hogy megszületett a kis Csitt. Az a Csitt, aki ember volt, és lélekben egy egyszerű ember is maradt.
Mikor el kellett hagynom mostani kilétem miatt, nagyon szomorú voltam. Már nem éreztem magamat annak, aki addig voltam. Mintha hiányzott volna belőlem valami. Vagy inkább mellőlem valaki?
Úgy vélem, nem kell már sokat magyarázkodnom, hogy miért is az édesanyám az én példaképem. Egy bátor, erős, kedves, és segítőkész nő. Mindenkinek segít akinek csak tud. Nem egy jelentőségteljes személy a történelem során, de ő az én anyukám, és büszke vagyok rá.
Ha majd felnövök (ami sose következik be) olyan szeretnék lenni, mint ő. Egy csinos nő, kedves barát, segítőkész ember, megértő anya, és egy erős feleség.

Második forduló:
Bemutatkozás

Bemutatkozás, avagy egy kicsit magamról

A nevem Csitt Nakiez. Mikor még a Föld csak születőben volt, én már akkor is éltem. Sok történelmi eseményen vettem részt, mint például Róma megalakulása, a piramisok építése, Római Birodalom bukása, és a napóleoni háborúk. De mind ezt csak a Mennyországban láthattam, ahol mindig is éltem. Egyszer aztán meguntam a felhők közti létet.
Alá szálltam a Földre, ahol egy angol báró lányaként éltem a 16. században. Akkoriban még sötétbarna hajam, és szemeim voltak. Imádtam a kertünkben üldögélni, és a kedvenc regényeimet olvasni a kerti tavunk mellett. Francia nyelvet tanultam, amit mindig is szerettem. Hobbiból a kastélyunk melletti erdőben lovagoltam.
Egy nap, mikor fehér paripámon vágtattam az erdő sűrűjébe, egy idegen férfi állta utamat. Hiába utasítottam, hogy eresszen tovább, ő bizony nem tette ezt meg. Hirtelen rám támadott, mire én elájultam.
Mikor felébredtem, furcsán kezdtem érezni magamat. Halovány bőröm hófehér lett, és amikor rám vetődött a nap sugara, csillogásba kezdett. Mind emellett érzékszerveim kifinomultak, és felettébb érdekes módon vonzódni kezdtem a vér illatához.
Visszaérve a kastélyba utána néztem ennek a furcsa jelenségnek, de nem találtam róla semmit sem. Így hát kénytelen voltam felkeresni az ismeretlent. Tőle tudtam meg, hogy én is csillámvámpír lettem, ahogyan ő is. Csak azért változtatott azzá, hogy megtudjam milyen borzasztó érzés is ez.
Étrendemen így változtatni kellett. Különféle véres húsokat kezdtem el enni, de ezt hamar meg lehet unni, így áttértem a bogarakra. Nincs bennük túl sok vér, de a semminél még ez is jobb.
Évekig laktam ennél a bizonyos idegennél, akinek a neve Dorian Gray. Mind azt, amit tudok, tőle tanultam meg. De aztán egy napon nyom nélkül eltűnt. Magam maradtam.
Meglátogattam édesapámat, a bárót, akit már oly régen láttam. De akkor már nem élt. A kastélyt pedig, ahol laktunk, ellepték a turisták.
Nem volt már társam, és lakhelyem sem. Úgy döntöttem, hogy vándorútra indulok.
Bejártam Anglia minden szeg-zugát. De sehol sem időztem egy napnál tovább. Hamar meguntam, és Európába jöttem gondolván, hogy ott is minden országot körbe járok, amiről eddig csak könyvekből ismerhettem.
Spanyol Birodalommal kezdtem. Részt vettem Kasztíliai Izabella, és Aragóniai Ferdinánd esküvőjén, amire ők maguk hívtak meg. Majd jött Itália, ahol egy híres balett előadás részese lehettem. Franciaországban a vallásháború kirobbanásakor látogattam pont oda. Pieter Pauwel Rubens német festő lefestett a németalföldi táj előtt.
Európai körutazásom során még sok más érdekes dolog történt velem, de ha mindet felsorolnám, beesteledne.
Ellátogattam az Ázsiai országokba is. Legjobban India, Kína, és Japán tetszett. Lakhelyeimet folyton váltogattam tíz évenként, de e három országban harminc-harminc évet töltöttem.
A kilencven év lejárta után Oroszországban állapodtam meg, ahol további kétszáz évet töltöttem. Itt szereztem a legtöbb barátot. Antioh-Dmitrijevics Kantyemir herceget, Vaszilij Kirillovics Tregyiakovszkijt, és Alexandr Szergejovics Puskint.
Az itt töltött idők után már túl soknak tartottam a hideget, így Amerikába utaztam. 1998-ban Larry Page barátjának tudhattam magam. Mint az köztudott, ő a „Google” egyik alapítója. Neki, és ismeretségeinek köszönhetően tanultam meg bánni a számítógéppel, és a kódolásával.
Ahogy jártam Amerikát, egy női barátra is szert tettem, név szerint Stephenie Meyerre. Tüzetesebb megismerkedésünk után, 2009-ben kiadta első Világszerte ismert könyvét, az Alkonyatot. Ki találjátok, hogy kitől lopta az ötletet? Na ezért is útálom azt a könyvet. Meg még van pár jó (sok) indokom.
Nem lett volna szabad, de elmondtam neki egy bor fűtötte éjszakán történetemet. És bár nem hitt nekem, mégis belefűzte könyvébe a kis titkaimat.
Szégyenembe leköltöztem a Pokolba, ahol eddig is laknom kellett volna, de azután is feljártam a Földre. Főkén Magyarországot kedveltem meg. Itt nagyon sok barátot kaptam az élettől, amiért hálával tartozom.
2012-ben saját oldalt nyitottam, ami az én kis életemről szól. Ha már az „Alkonyatból” tudnak a titkaimról, akkor mért ne feszegetném tovább a dolgot?
Most, hogy megállapodtam a Pokolban, már egy normális életmódot is kialakítottam magamnak.
Továbbra is bogarakon élek. Oldalt szerkesztek, dizit készítek rá, próbálok haladni a korral, és a földi barátaimmal találkozgatok.
Azt hiszem nevezhetjük ezeket hobbiknak, mint a rajz, és ének szorgalmas fejlesztésemet is. Ezek mellett írok regényeket, novellákat, és festek.
Gyűjtöm a régi ruháimat, amiket több ezer éven át hordtam.
Újra és újra kijárom az iskolákat. Nem lehet megunni. Mindig más és más szakban jeleskedhetek legalább.
Nincsen életcélom, elvégre én sose halok meg. Mindig is ugyan az a Csitt Nakiez leszek, aki eddig is voltam.
Azt hiszem ennyi rólam elég is, még sok is. :)

„Egyszer aztán meguntam a felhők közti létet. Alá szálltam a Földre, ahol egy angol báró lányaként éltem a 16. században.”: Beleszülettem egy gazdag családba.
„Étrendemen így változtatni kellett”: kiderült, hogy cukros vagyok
„Bejártam Anglia minden szeg-zugát.”: Sokat költöztönk Magyarországon. (ergo: a továbbiakban felsorolt országok igazából magyar városok :))
„Részt vettem Kasztíliai Izabella, és Aragóniai Ferdinánd esküvőjén,”: Unokatestvérem megházosodott.
„híres balett előadás részese lehettem”: iskolai előadás
„Pieter Pauwel Rubens német festő lefestett a németalföldi táj előtt”: fotózáson vettem részt
„oly régen láttam. De akkor már nem élt.”: szüleim elváltak, temetés…
„tíz évenként, de e három országban harminc-harminc évet töltöttem”: képletes, de sok időt töltöttem ott
„Antioh-Dmitrijevics Kantyemir herceget, Vaszilij Kirillovics Tregyiakovszkijt, és Alexandr Szergejovics Puskint.”: első szerelmem, és két hobbiból író társam
„Larry Page barátjának tudhattam magam”: ennek a személynek köszönhetem, hogy sok mindent tudok a honlapokról
„Stephenie Meyerre […]Na ezért is útálom azt a könyvet”: volt legjobb barátnőm, akivel összevesztem, a könyv rá emlékeztet
„feljártam a Földre.”: Budapest
„leköltöztem a Pokolba”: jelenlegi lakhelyem

Azt hiszem ennyi volt ami olyan… :)