Értékelés:

Első forduló: Hibátlan!
     0 hiba= 100%
     jeles (5)

Elért "pontszám": 5/5

Második forduló:

Eliffe: Emlékszem, beküldted és én egy reggelen olvastam el... még suliba indulás előtt. Megijedtem, hogy miféle bemutatkozást hoztál, de aztán valóságos vizekre eveztél. Tagolatlan az írásod, lehetett volna egy bevezető, például maga a Superman-es írásod... tárgyalás... de ettől függetlenül jó. Bár én személyesen is ismerlek (már amennyire :P), de a bemutatkozás alapján még jobban sikerült megismerni. 4-es.

Yui: Az elején meglepődtem és felkészültem hogy valami fantasyval átszőtt meseszerű tálalást kapok. De hamar  visszatértél a valóságba. :D A vége és az álom bemutás tetszett és bevallom őszintén pár emléket is felidézett bennem. ^^ - 5 -

Összesen: 10/9

Harmadik forduló:

Yui: Jó hogy sok embernek az anyukája a plédaképe. :D Ilyenkor pl elgondolkodok azon hogyha egyszer lesz gyerekem ő hogy néz majd rám ilyen téren. De végül is ez csak tőlem függ, nem? ... Hm, vissza az értékeléshez. A kis múltidézés aranyos volt. Összegezve: tetszett. - 5 -

Eliffe: Mint azt kollegina is észrevette, furcsamód tényleg sok embernek a példaképe az édesanyja. Többek közt nekem is, azt hiszem. Rukii, mindent leírtál, amit csak kell, de miért így tömörítve? :D Átláthatóságra törekedj, kérlek! A bevezetés egyébként aranyos volt és egyetértek vele. - 4 -

Összesen: 10/9

Negyedik forduló:

Beadott munkák:

Harmadik forduló:
Példakép

Talán egy kicsit elcsépeltnek hangzikés sokan vannak akik reflexből mondják ezt ha megkérdezik "Neked ki a példaképed?" De én ilyenkor igazán csak egyetlen egy emberre tudok gondolni. Anyura. Sokszor van ,hogy nem értünk egyet és volt már rá példa ,hogy veszekedtünk is de mindig hozzá fordulhatok ha baj van vagy ha beszélgetni szeretnék.
Anyunak is nehéz dolga volt gyerekkorában úgy ahogy szerintem akkor majdnem mindenkinek.  Szegények voltak mégis ő is és a testvérei is találtak maguknak lehetőséget a szórakozásra. Sokat mesélt róla ,hogy bezzeg az ő idejében nem a gép előtt ültek ,hanem a strandon voltak vagy épp egész nap a játszótéren és a mama még csak nem is tudta hol vannak mégsem kellett telefon mert sötétedésre mindig otthon voltak.  Ilyenkor mindig jót nevetünk ,de ha belegondolok igaza van. Akkor még nem arról szólt az élet ,hogy kinek van jobb számítógépe vagy telefonja vagy épp kinek jobb a kocsija hanem arról ,hogy mit tettél azért ,hogy jobbá tehesd az életed. Arról hogyan színesíthetnéd a mindennapjaidat. Ha a mamámat kérdezem ő mindig azt mondja ,hogy anyu volt a legszorgalmasabb mindig is a testvérei közül. Ő mindig megtanult mindent és segített az otthoni munkákban is. Náluk mindig az volt a módi ,hogy amíg a mama dolgozott ők takarítottak meg főztek saját magukra így nagyon gyorsan önállóak lettek. Emlékszem egyszer anyu elmesélte ,hogy a folyosót elárasztották vízzel meg tusfürdővel és tiszta hab volt meg csúszott a padló és csúszkáltak rajta ,meg összefőztek mindent a szappantól kezdve a wc papírig és nagyon büdös lett a lakásban ,de mire a mama hazaért ragyogott minden és csak felnőtt korukban mesélték el neki ,hogy miért volt olyan tisztaság és jóillat. Visszatérve a témára anyu spórolós is volt. Amit kaptak reggeli pénznek mindig megspórolt belőle ,hogy legyen bambira meg fagyira pénze. Tehát a lényeg ,hogy anyu már kiskorában is szorgos volt. Aztán ahogy nőtt ezt a szokását ugyanúgy megtartotta. Aztán anyu találkozott apuval és teljesen egymásba szerettek mint a tipikus Love Story-ban. 16 évesen anyu már majdnem külön háztartást vezetett ,18 évesen pedig összeköltöztek apuval. Aztán megszülettem én. Anyu csak 20 éves volt és abba kellett hagynia a tanulást és munkába állnia ,hiszen apu fizetéséből már nem igen tudtunk volna megélni. Később családi okok miatt anyu nevelte fel 3 unokatestvéremet is és akkor nagyon szegények lettünk. Anyunak nagyon sokmindent kellett kiállnia és sokat kellett dolgozni is. Közben terhes is lett a húgommal. 3 év telt el azóta mióta én megszülettem és ezek eléggé szűkös évek voltak a számukra sok-sok szenvedéssel. Később rendeződtek egy kicsit a dolgok és anyu megkérte  mamát költözzön hozzán vigyázzon ránk ,hogy eljárhasson tanulni. Talán 10 éves lehettem amikor elkezdett tanulni és szinte sosem láttuk őt. Vagy iskolában volt vagy tanult és nem volt ránk ideje. Mi meg állandóan hisztiztünk ,hogy legyen velünk is és akkor még nem gondoltuk volna ,hogy ez mennyire nehéz lehetett neki hiszen mi vagyunk neki a legfontosabbak. Letette a vizsgáit és később újra tanulni kezdett. Ekkor már 13 és voltam talán és emlékszem rá ,hogy mennyit tanultunk együtt. Én angolt tanultam ő meg németet. Hosszú órákat ültünk egymás mellett ülve vagy épp fekve és tanultuk a saját kis leckénket. Aztán kikérdeztük egymást és jókat nevettünk a kiejtéseken amiket rosszul mondtunk ki vagy ha nem értettük a másik milyen szót próbál kimondani. Sikerült egy egész történetet leírni ,holott nem is igazán akartalak untatni ezzel titeket hiszen talán ez most csak neke érdekes és csak én értem a lényegét. Biztos vagyok benne ,hogy teljesen zavaros a dolog. Összegezve az amiért felnézek Anyura az az ,hogy képes volt lábraállni úgy ,hogy 20 éves korában én konkrétan azzal ,hogy megjöttem keresztbetörtem a tanulmányi pályafutását. Persze ő azt mondja ,hogy boldog mert világrajöttem. Képes volt visszamenni többször is tanulni és változtatni az életén. Holott megtehette volna ,hogy élünk ugyanúgy ahogy akkor amikor megszülettem vagy amikor a húgom megszületett ,de ő mégis változtatni akart miattunk. Felnézek rá mert sokmindenen keresztül kellett mennie mire felnevelt engem meg  a húgomat és most is sokmindenen kell keresztül mennie. Nem könnyítjük meg az életét ez tény...de ő akkor is szerintem a világ legjobb anyukája hiszen képes elviselni minket még így is,hogy örökké veszekedünk és nem vagyunk mintadiákok.

Második forduló:
Bemutatkozás

Superman egyenes ági leszármazottja vagyok. Szuperképességekkel rendelkezem mint például repülés, átlátok a falakon és én vagyok a leggyorsabb futó a világon. Ezek mellett persze nemesi családból származom és 18 éves korom után be kell költöznöm egy palotába majd irányítani egy országot…sőt nem is egy egész birodalmat kell majd irányítanom. Persze gyönyörű vagyok és kiválóan beszélek 10 nyelven köztük  japánul és mandarin nyelven is….na jó elég volt a butaságokból. Ezek közül igazából semmi sem igaz…sajnos ,jó lenne átlátni a falakon vagy birodalmi fejesnek lenni ,de egyenlőre meg kell elégednem azzal ,hogy Dunaújvárosban a Rudas középiskolában tanulhatok már második éve,mint alkalmazott grafikus tanonc.   Az igazi nevem Angelika de nem igazán szeretem ezért általában a becenevemet használom a Rukit. Persze ennek van számtalan variációja a Ruu – tól a Rukéig. Nagyon szeretek mindent ami az ázsiai országokkal kapcsolatos és a stílusomat is a Visual Kei határozza meg igazán. Igaz itthon általában EMO-nak titulálnak és nem is küzdök ellene mert nem áll tőlem messze. Mit tudnék még elmondani magamról …alacsony,duci lány vagyok ami igazából nem tud korlátozni túlságosan. xD Imádom a számat jártatni ,de ha ki kell állnom egy tömeg vagy egy osztály elé elszáll minden bátorságom és elvörösödök na meg persze össze-vissza hadoválok.  Ez egy érdekes dolog abból a szempontból ,hogy a mindennapokban viszont bárkivel képes vagyok leállni beszélgetni akár egy buszmegállóban is.( Ezt otthon ne próbáljátok ki…veszélyes lehet!) Az életem 70% -át kiteszi a rajz miután ez a szakmám is a maradék 30% -ban eloszlik egy jó pár dolog. Itt hely van a hobbijaimnak a tanulmányaimnak és álmaimnak is. Hobbijaim a zenehallgatás főleg J-rock , K-pop és főleg az ilyen üvöltözős ,hörgős számok és eljutottunk  egy újabb olyan dologhoz amit nem néznek ki belőlem az emberek. Amit nem mondtam ,hogy én egy mindig mosolygós (de komolyan mindig),állandóan viccelődő ,hangos és feltűnő személyiségnek vagyok mondható. Ez megnyilvánul abban ,hogy nekem nem akadály az ,hogy a folyosón ismeretlenekkel viccelődjek csak a hangulat kedvéért de az sem áll távol tőlem ,hogy elmondjam az emberek szemébe a pontos véleményemet a viselkedésükről és róluk. Igaz nem mindennap állok oda mert nem szeretem a konfliktusokat inkább kerülöm őket és a barátnőimet is kirángatom a szmutyiból és nem hagyom ,hogy hülyeséget csináljanak. Egy másik tulajdonságom ,hogy a leghúzósabb pillanatokban is halál nyugodt tudok maradni még akkor is ha remegek belülről. Ez az én titkos képességem…ami már nem is annyira titkos. xD  Hmm…mit szoktam még csinálni amikor nem kell semmit csinálnom…kockulok főleg mert eleve informatikára készültem egy újabb erősségem ez a tantárgy. Ezen kívül történeteket írok egyedül és a legjobb barátnőmmel is. Ez egy tökéletes elfoglaltság arra ,hogy amit nem tudok lerajzolni de elképzelek az papírra legyen vetve és ne szálljon el az éterben.  Verseket is írok néha napján és animéket na meg doramákat nézek. Számtalan koreai vagy japán doramát láttam már. A kedvenc koreai színészem Lee Min Ho egyszerűen csúcs az a pasi. A cosplay is nagyon közel áll a szívemhez és alig várom ,hogy megrendelhessem az első parókám. Cosplay karakteremnek Narutot tekintem elsőnek de nem egyetlennek. Szeretem még Gaara karakterét vagy Hachi karakterét a Nanából . Nem nehéz kitalálni ,hogy  a kedvenc animém a Naruto aztán a Nana és persze még nagyon sok van. Ilyen például a Sekai-ichi hatsukoi, Lovely Complex , Kilari , Junjou Romantica ,Ouran  High School Host Club (Hikaru x Kaoru <3)…etc.  Doramából a favoritom most a Personal Taste és a City Hunter. A szál ami összeköti őket Lee Min Ho…*.*. Nagyon szeretek olvasni is bár erre mostanában nem sok időm van. Örök kedvenc könyvem a Katie Cat , Az éjszaka háza sorozat , a True Blood sorozat és a Twilight sorozat is és mielőtt elfelejteném A neveletlen hercegnő naplója sorozat köteteit még mindig imádom Meg Cabot-tól ,pedig már vagy 1,5 éve olvastam az utolsó kötetet is.  Az álmaim…sok van de van egy állandó aminek igen szép története is van. Kicsit gyerekesnek mondható talán. Amikor megismerkedtem Yuukival (a legjobb barátnőm ) ő talált egy bandát ami a közös kedvencünk lett. Aztán nem sokra rá a banda feloszlott amit mi nagyon sajnáltunk hisz már azt terveztük ,hogy hogyan fogunk eljutni a koncertjeikre. Ebből adódott az ,hogy kitaláltuk kiköltözünk Amerikába ott fogunk élni és így lesz esély arra ,hogy a koncertre is elmenjünk. De persze mivel a banda feloszlott erre már esély sem volt. Ekkor kezdtünk el először történeteket is írni együtt. Jöttek az ötletek egymás után kimegyünk Amerikába és mi újra összehozzuk a bandát,megismerkedünk velük és barátok leszünk. Igazából mi soha nem úgy gondoltunk rájuk mint fanok a kedvenc bandájukra hanem mintha az életünk részei lennének..ismerősök vagy épp barátok.  Kiegészült a kiköltözünk Amerikába és összehozzuk újra a bandát ötlet azzal ,hogy lesz saját bandánk is. Tehát ott tartottunk ,hogy naphosszakat a városban kóboroltunk a nyáron és arról gondolkodtunk ezt ,hogyan valósítjuk majd meg. A közös álmunkká vált ez az egész. Persze –kicsit- lemondtunk a banda újra összeállításáról de a többi megmaradt. Azóta már sokszor átrágtuk újra és újra ezt a témát és ha megkérdezik tőlünk ,hogy mi az álmunk vagy mit szeretnénk csinálni ,hol szeretnénk lenni 10 év múlva a válaszunk mindig ugyanaz:
- Amerikában a legjobb barátnőmmel. – sokan erre azt mondják ,hogy ez egy gyerekes álom és úgyis el fog múlni de mi kitartunk mellette és úgy gondoljuk ,hogy valóra tudjuk váltani…nem is tudjuk ,hogy valóra fogjuk váltani. A végére még annyit ,hogy szeretnék továbbtanulni ha lehet akkor Pesten bár még azt sem tudom biztosan ,hogy mi leszek ha nagy leszek . Az egyetlen dolog ami biztos az életemben az a barátnőim lénye. Az hogy ők azok akik feltétel nélkül elfogadnak engem még akkor is ha néha úgy viselkedek mind egy ovis. Ezzel végeztem is az én kis élettörténetemmel…^-^