Értékelés:

Első forduló: Hibátlan.
     0 hiba= 100%
     jeles (5)

Elért "pontszám": 5/5

Második forduló:

Eliffe: Minden megtudtunk rólad, már ami lényeges volt :D a Matekkal körülbelül én is úgy állok ahogy Te... sose leszünk jóba. Nem tudok ehhez sokat hozzáfűzni, jó volt. 5-öst ért nálam. Továbbra is ilyen írásokat kérünk! =)

Yui: Hé, én március 7-én születtem :O Boldog szülinapot magunknak. xD Első körben nagyon szerettem hogy a WordPad szerette az írásod, aka megnyitotta. xD Na, nézzük. A külsővel semmi bajom, a tartalommal sem. Egész jól megismerhet az ember. - 4 -

Összesen: 10/9

Harmadik forduló:

Yui: Egy barátnő? Na, ez érdekes. Összességében úgy tűnik nagyon jó barátnők vagytok, csak azt tudom javasolni így tovább. A történet szépen volt levezetve és számomra érdekes is volt és fel is idézett pár emléket. - 5 -

Eliffe: Egy időben nekem is az egyik barátnőm (vagy nem is tudom, hogy nevezzem :D végül is az... még most is) volt a példaképem. Jól megírtad az egészet, szépen bemutattad, de egy kis tagoltság nem ártott volna. Mindezek ellenére szép munka. - 4 -

Összesen: 10/9

Negyedik forduló:

Eliffe: Nagyon eltaláltad a lányok jellemét és a történet is végig lekötött. A barátság a legszebb dolog a világon, legalábbis szerény véleményem szerint. Ami, mintha én lennék :D Yumi meg talán Yui, de nem is tudom. Ha a jellemeket vesszük, akkor igen. Minden esetre, tetszett.
5/5

Yui: Elgondolkodtató, aranyos történet. Barátság, ez jó. Na ebből a képből se néztem volna ki egy ilyen történetet, szóval megleptél, de jó értelemben, mert amit írtál az tetszett. :D
5/4

Összesen: 10/9

Beadott munkák:

Harmadik forduló:
Példakép

Példaképem

Furcsán hangozhat elsőnek, de tényleg az egyik legjobb barátnőmről van szó. A netes neve Mika. Nem tudom, hogy kiadhatom-e az igazit, ezért inkább ezt mondom.
Negyedikben ismertük meg egymást, akkor érkezett hozzánk a suliba. Akkoriban még nem voltunk olyan jó viszonyban. Barátoknak sem igen nevezhettük egymást. Ennek oka nem túl bonyolult, egyszerűen nem volt hasonló témánk, másokkal jobban kijöttünk. Ezek után nem sokba telt, míg összebarátkoztunk.
Nehéz az a kérdés, hogy miért pont őt választottam. Rengeteg ok van. Elsősorban az, hogy mikor megmutatta a rajzait, elámultam, és ez még enyhe kifejezés. Sosem voltam az a hű, de jó rajzoló, ő pedig…! Szavakkal leírhatatlan, hogy mekkora különbség van közöttünk.
A másik dolog az az írás. Sajnos ezt nem tudom példák említése nélkül leírni. Az első regényemet – ami nem került fel az oldalra, mert nagyon nem odaillő – például Mika segítette elkezdeni. Ez legalább három-négy éve történt, tehát alig voltunk tíz évnél idősebbek, ő viszont már akkor is hatalmas és tökéletes szókinccsel rendelkezett.
Ugyan volt, mikor elég kemény kritikát alkotott egy-egy művemről, de ez kell, nemde? Akkoriban ezt nem vettem túl jó néven – talán azért, mert még túl fiatal voltam -, de azóta már rájöttem, hogy mégiscsak neki volt igaza. A kritikák miatt egyre inkább azon fáradoztam, hogy tökéletesítsem írási képességeimet. Elsősorban magamnak akartam megfelelni, de persze az sem volt utolsó szempont, hogy neki is tetsszen. Természetesen én is láttam, hogy túl egyszerű volt az a megírás, amit akkor használtam, de mivel nem voltam még olyan jó író, nem törődtem vele túlzottan.
Mika volt a legelső, aki javasolta azt, hogy ha már komolyan gondolom az írást, foglalkozzak kicsit többet az olvasással. Komolyabb műveket ajánlott, remek íróktól. Ugyan nem mindegyiket olvastam el – de ez már saját lustaság -, de azt, amelyiket igen, az tényleg rengeteget segített. Nem is kimondottan a történetről volt szó, hanem a megírásáról. Ebből is gondoltam, hogy Mika azért ennyire fejlett írás terén, mert rengeteg – és tényleg rengeteg! – ilyen könyvet olvasott.
És nem csak ezek miatt Ő a tökéletes példakép. Amellett, hogy rengeteg tanáccsal ellát, még beszélget is velem. Nem pont ilyenekről, de ezt nem is tartom lényegesnek. Ami fontos az, hogy a nagyon jól kijövünk egymással, így pedig könnyebb minden.
Hiába egy idősek vagyunk – röpke fél év korkülönbség van köztünk -, úgy gondolom, hogy Mika sokkal érettebb és okosabb nálam. Természetesen itt nem a matematikára és az ehhez hasonló tantárgyakról beszélek, hanem a gondolkodására. Sokkal jobban megállja a helyét a világban, mint én, és emiatt is nagyra becsülöm őt.
És hiába vannak olyan dolgok, melyekben nem értünk egyet, mégis… nem erőltetjük. Mindketten tudjuk – legalábbis én úgy gondolom, ő is ezt hiszi -, hogy nem kedvelheti minden ember ugyan azt, mégis, rengeteget „vitázunk” ezeken. A vitát persze nem úgy kell itt érteni, hogy leharapjuk egymás fejét, csak mert nem ért együnk egyet a másikkal, hanem csendesen, nyugodtan felsorakoztatjuk az érveinket és ellenérveinket – olyan viták, melyekről még magyar órán is tanulhatunk.
A világnézetünk is egész más. Míg ő negatívan fog fel néhány dolgot, én próbálom optimistán. Persze ez nem mindig így van, de legtöbb esetben. Ekkor is mindig megbeszéljük, hogy a másik miért gondolja azt, amit gondol. Ezekből a röpke öt-tíz perces beszélgetésekből - mivel ilyesmiket általában iskolában, szünetekben beszélünk meg - is rengeteget fejlődök, legalábbis én így veszem észre magamon.
Egy szó, mint száz, Mikának köszönhetem azt, hogy olyan író lettem, amilyen. Ugyan még nem vagyok tökéletes – távol áll az még tőlem, de nagyon! -, mindezek ellenére, nagyon örülök, hogy Mika ott van mellettem és segít.
Eddig akárhányszor voltam úgy, hogy nem értettem valamit, vagy kérdésem volt az írással, netán a rajzolással kapcsolatban, hozzá mindig fordulhattam, folyton segített, még akkor is, mikor már egy többször elismételt kérdést vetettem elé. Emlékszem olyanra is - mely nem is olyan régen történt -, mikor megkérdeztem tőle, mióta rajzol és hogy először neki is olyan rosszul ment-e, mint nekem? Válaszképp csak elmondta, körülbelül hány éve rajzol, majd másnap behozta a rajzait. Egyszerűen kedvem támadt sírni. Sosem gondoltam volna, hogy valaki képes legyen elhozni a régi, nem túl szép rajzait, csak azért, hogy én ne érezzem magam annyira rosszul.
És ha már a rosszul létnél járunk… Barátságról beszéltem az elején, igaz? Hát, Mika már rengetegszer megmutatta nekem, hogy ő így gondol – és remélem én is átadtam ebből valamennyit neki, mert én nagyon szeretem. Többször volt olyan, hogy megvédett, mikor valaki rosszat mondott rólam, legyen szó itt egy személyes dologról vagy épp hivatalosról – tehát olyanról, mikor csak mi ketten, hárman vagyunk, vagy épp az egész osztály előtt.
Téphetném a számat még nagyon sokáig, de a vége ugyan az lenne: hálás vagyok az égnek, sorsnak, Istennek, vagy akárki/akármi másnak, hogy megismerhettem ezt a lányt, és hogy végül ilyen jól kijöttünk egymással!
És természetesen neki is, hogy ennyit tesz értem, „gondoskodik” rólam, és bármi problémám van, hozzá bármikor fordulhatok.

Második forduló:
Bemutatkozás

Magamról

Nos, kezdem a legelején. 1998. március 8-án láttam meg a napvilágot Sátoraljaújhelyben. Ebből lehet gondolni, hogy 14 éves leszek nemsokára. Az igazi nevemet nem szívesen említeném, tehát maradjunk annyiban, hogy az internetes – vagy ha jobban tetszik nick - nevem Shi Mai.
Úgy gondolom, elég furcsa lány vagyok. Mindenki nyugodtnak gondol, de én azt hiszem, hogy nem vagyok az. Sokszor volt olyan pillanatom, mikor úgy gondoltam, jobb lenne belezuhanni az ágyba, és soha sem kimenni a világba. De mivel ez elég necces lenne, mi több, nem is igen valószínű, hogy megeshet, csak tengetem a napjaimat.
Az is furcsa, hogy magyar létemre, nem vagyok kimondottan hungarista. Természetesen szeretem ezt az országot, de nem szeretnék itt maradni. Kezdhetnék magyarázni a politikai helyzetről, de nem ez a feladat. Összességében, úgy gondolom, hogy külföldön több lehetőség van, minden téren. Arról nem is beszélve, hogy a magyar írókat, költőket sem igazán szeretem.
Jelenleg még általános iskolába járok, idén ballagok. Úgy érzem, ha már ez egy bemutatkozás, illene írnom egy keveset a tanulmányi eredményeimről. E téren büszkén kijelenthetem, hogy hetedik osztályos koromig  kitűnővel végeztem, most azonban egy kicsit lejjebb csúsztam. Sajnálatos, de nincs mit tenni. Amit nem ért az ember, azt nem ért. Valamiért érdekelnek a természettudományi tantárgyak, mint például a biológia és kémia – a fizikát nem kedvelem túlzottan.
Úgy hiszem, bőven elég ennyi az iskoláról.
Szabadidőmben legszívesebben olvasok, zenét hallgatok, éneklek és természetesen írok. Könyveket tekintve nagyon szeretem a „Vörös Pöttyös” könyveket. Ezek közül már elég sokat elolvastam, viszonylag rövid idő alatt. 2011 nyár elején kezdtem ilyes fajta könyvek olvasásába. Ugyebár a Twilight-saga (Alkonyat) is ezen könyvekhez sorolható, mégsem szeretem. Elnézést azoktól, akik rajongók, de mindenkinek lehet egy saját véleménye, nemde?
Zene terén is felsorolhatnék rengeteg énekes(nő)t, vagy épp bandát. Összességében nem vagyok oda annyira az amerikai zenéért, de itt is vannak olyanok, melyeket meghallgatok, főleg, ha azt valaki ajánlja. Jobban kedvelem a japán-koreai számokat, valahogy jobb a hangzásuk. Pár énekest, bandát említve a kedvencek közül: Mai Kuraki, Rina Aiuchi, B’Z, BreakerZ, Morning Musume, 2NE1 és még rengeteg más.
Az éneklést tekintve, sosem gondoltam, hogy szép hangom lenne. Elmentem pár énekversenyre, mert énektanárnőm kérte, de sosem hittem, hogy helyezést is érek majd el. Ennek ellenére voltam különdíjas, második és harmadik helyezett. Felléptem gyermekfesztiválon és gálán is, de ezek csak mellékes dolgok. De nem ezért csinálom. Egyszerűen szeretek énekelni, és ennyi.
Eddig négy regény látta meg általam a napvilágot, és számos novella – vagy ha úgy vesszük fanfictonok, de nem mindegyik. A négy regényem egyike sem olyan, amit akarattal kezdtem el írni. Mindegyiket egy-két fejezetesre terveztem, de valahogy mindig úgy sikerült, hogy több lett. Itt közrejátszott az is, hogy többet akartam írni, és persze az ihlet. Novellák terén… ha jól tudom, négy-öt egyszerű novellám van (ezekre nem vagyok túl büszke, de megemlítem…), és bevallom őszintén, fogalmam sincs, mennyi fanfictionom.
Nem tudom, hogy tényleg csak én, vagy más író is így van e vele, de én valamiért regényeket sokkal jobban – és persze értelmesebben – tudok megírni, mint egy egyszerű kis novellát. Valamiért ez nálam mindig is így volt. Egyszerűen, ha novellát támad kedvem írni (olyat, amely nem fanfiction), mindig oda lyukadok ki, hogy regény sül ki belőle. Lehet, hogy én vagyok túl bonyolultan összerakva, vagy valami más, de tényleg úgy érzem, hogy egy kis cselekményhez is több fejezetre van szükségem, mert nem tudok egy alatt bemutatni egy személyt vagy épp a helyszínt, ahol játszódik.
Érdekelnek még többek között a médiumok, vérfarkasok, vámpírok – de nem azok a fajták, akik nyuszira, meg minden ilyen kisebb áltatra vadászóak, hanem az igazi, embervért szívóakat – és minden egyéb, természetfeletti lényeket. Talán ezért is vagyok oda annyira a „Vörös Pöttyös” könyvekért.
Mindezek mellett, talán az „írói” mivoltom miatt nagyon odafigyelek arra, hogy melyik író – legyen az kezdő, vagy már épp elismert emberről szó -, hogyan képes megírni egy-egy történetet. Igaz, hogy az amerikai regényeket ugyan fordítják, tehát lehet, hogy a fordító volt nem megfelelő, és ő hibázott, de ez nem igazán jellemző. Ha kedvenc írót kellene említenem, azt hiszem kettőt tudnék kiemelni.
Az első Alyson Noel. Nem a legjobb író, de az ó regényébe a történéseket csodálom. Nagyszerű, hiába a megírása nem a legjobb. Emellett nem igazán lehet elsiklani, de ha van egy alap nagyszerű sztori, azt nem igazán lehet elrontani.
A második pedig nem más, mint Stephen King. Gondolom, sok írónak ő a példaképe, valamilyen szinten nekem is. Ugyan még csak egy művét olvastam, de már az is megindított. Ha ilyen a többi is – ami nagyon valószínű -, szeretném a többit is elolvasni, persze ha időm engedi, és meg tudom szerezni valahonnan őket. Az ő írásmódja volt a legszebb, amit eddig valaha olvastam. Annak a könyvnek a története, melyet én elolvastam (ajánlással) nem igazán nekem való volt, de mindezek mellett azt kell mondanom, hogy tetszett.
Nem említettem még, de az animéket, mangákat is nagyon szeretem. A legelső, melyet láttam – és melyre emlékszem is – a Kaleido Star volt. Sokáig ez volt a kedvencem, és még mai napig is megnézek egy-két részt belőle, ha megjön a kedvem hozzá. Ezek után volt egy hosszabb szünet, mikor nem igazán volt „kedvenc”, de körülbelül három-négy éve megismerkedtem a Detective Conan-nel. Mondanom sem kell, hogy ez is kedvenc lett, ezt bizonyítja az is, hogy az oldalam legelső témája ez volt.
Természetesen van még egy jó pár kedvenc, de egyik sem olyan hatalmas, mint ez a kettő. Pár példa: Fortune Arterial: Akai Yakusoku; Shugo Chara!; Uta~Kata; Kaichou wa Maid-sama!; Kamikaze Kaito Jeanne; Kiddy Grade; Tokyo Mew  Mew,; Special A; Ghost Hunt; FMP; FMA és még rengeteg más.
Terveimet tekintve említem még azt, hogy szeretnék pedagógus vagy épp pszichológus. Kémia és/ vagy biológia azok a tantárgyak, melyeket tanítni szeretnék. Esetleg ének, majd elválik. Fontolgattam már a belsőépítész-mérnököt is, de mivel nem hiszem, hogy a matek meg én olyan közel állnánk egymáshoz, nem hiszem, hogy az leszek.