Értékelés:

Első forduló: Pici hibák, abból is csak 3, azaz:
     3 hiba= 99,01%
     jeles (5)

Elért "pontszám": 5/5

Második forduló:

Eliffe: Összeszedett gondolatok, jól megszerkesztett mondatok. Egy ismétlést fedeztem fel, hogy a cicádat kétszer írtad le, hogy van és mi a neve. De ettől függetlenül szerintem nagyon jól leírtál mindent, kaptuk egy darabot belőled, viszont semmi pluszt nem kaptunk, de az piros pont, hogy nem tűzdelted tele értelmetlen szmájlikkal. Szóval részemről egy 4-est minimum érdemelsz.

Yui: A cicán nekem is megakadt a szemem, mint a kedves kolleginának, de szerintem ez nem gáz. Szépen összeszedted a dolgokat és örülök hogy nincs tele értelmetlen dumával. Jól leírtál mindent. - 4 -

Összesen: 10/8

Harmadik forduló:

Yui: Indokok megszámozása, felsorolása: imádlak. Mikor olvastam elgondolkodtam a saját szüleimen is... de mindegy is, ez most nem lényeg. Szóval megindított bennen valamiféle gondolatmenetet. - 5 -

Eliffe: Kimondottan jó lett. Jó ötlet volt, hogy pontokba szedve írtad le, mit szeretsz a szüleidben. Jobban mondva, miért akarsz hasonlítani rájuk. Minden pontot lehet értékelni, sőt... azt hiszem, én is (Eliffe) ugyan ezt szeretem az én szüleimben. Kivéve, ami a csapatmunkát illeti. Az nálunk nem a legjobb... - 5 -

Összesen: 10/10

Negyedik forduló:

Beadott munkák:

Harmadik forduló:
Példakép

Példaképem/Példaképeim

Az igazat megvallva, nekem nincs olyan ember akire felnézek, példaképként tekintek rá. De mivel mégis írni kell valakiről, én a Szüleimet választom. Most leírok nektek 8 indokot, hogy miért a szüleim azok, akikre mindenképp hasonlítani akarok:
1.    indok: Az első és legfontosabb: Tudnak szeretni. Ezalatt azt értem, hogy ha kell szigorúak, ha kell kedvesek is. Mindig a legjobbat akarják nekem, még ha én nem is értek velük egyet. Sok-sok olyan pillanat volt, hogy Anyukám figyelmeztetett: „Vigyázz, ez veszélyes!” Én mégis hátat fordítottam neki, és mentem a magam útján. Napjainkra megtanultam, ha Anya mond valamit, az biztos hogy úgy van.
2.    indok: Nem lusták, tisztességes emberek. Apa nagyon sokat dolgozik itthon is, a munkahelyén is. Amit megkell csinálni azt meg is csinálja. Ha valami elromlott, elszakadt, eltörött ő megjavítja. Anyáról is elmondható ugyanez: Nem nagyon szereti munkát, de amit meg kell tenni, azt megteszi. Főz, mos, takarít, tereget… Gyakran reggel korán, 5 körül fenn van és nekiáll készülődni.  
3.    indok: Nem haragtartók. Ha én csinálok valami butaságot, amit nem kellett volna, ugyan haragszanak rám, de nem sokáig mivel vagy bocsánatot kérek vagy ők mondják azt: „Nem haragszunk rád, de máskor ne csinál ilyet!”
4.    indok: Segítik a terveim. (Ez leginkább Apára vonatkozó) Ő az, aki teljes mértékben támogatja a terveimet. Ilyen például, hogy egy jó gimnáziumba és egy kiváló egyetemre akarok jutni. Ő mindenben egyetért, sőt még abban is amiket már a felnőtt kori céljaimhoz tűztem ki. Persze Anya is támogat, de Apa még inkább!
5.    indok: Támaszt nyújtanak. Ha valami baj van, ő rájuk mindig számíthatok. Elmondhatom a gondjaimat, félelmemet, elmondhatom hogy mekkora butaságot is csináltam én!
6.    indok: Engedékeny, ha valami jóról van szó. (Ez teljes mértékben Apára vonatkozik) Példa erre a napokban történő túra, amit a falunk szervezett meg. Én is, Apa is remek ötletnek tartotta, hogy elmenjek, de Anya nagyon ellenezte, mivel nincs rendes cipőm, nem készültünk fel rendesen. Ezért össze is vesztünk, de végül elindultam a túrán. Még írhatnék rengetem példát, de akkor betelne az egész lap 
7.    indok: Csapatmunka. Ez a legjellemzőbb a családunkra. Például: Nyáron mindig kimegyünk megöntözni a virágokat, nehogy elszáradjanak ebben a hőségben. Ezt is együtt csináljuk. Plusz, ha elfogyott a víz, szólunk valakinek-rendszerint nekem-hogy töltsön vizet a hordóba. Szerintem ez egy nagyon jó tulajdonság!
8.    indok: Hagyják, hogy magam tapasztaljam meg az élet dolgait! (Kivéve, ha annak tuti, hogy rossz vége lesz)

Körülbelül ennyi lenne. Összefoglalva én is kedves, szeretetteljes, dolgos, nem lusta, nem haragtartó, mindenkit támogató, mindenkinek támaszt nyújtó, csapatmunkában is dolgozó ember szeretnék lenni.

Második forduló:
Bemutatkozás

Sziasztok! A szüleim Viki névvel illettek meg. Sok becenevem létezik, közülük is a leggyakrabban használtak: Vikica, Kócos. Születésem helye nem egy egyszerű város. Keszthely, a Balaton fővárosa. A „gólya érkezése” 1999. december 1-jén volt, öt óra ötvenöt perckor. A születésemre és a csecsemőkoromra nem nagyon emlékszem, de annyit tudok a szüleimtől, hogy nem az a síros baba voltam, mint mások. Ezen igen elcsodálkoztam, mivel így tizenévesen elég sokszor szoktam sírni. De visszatérve az emlékezetemre, csak olyan fontos eseményeket jegyeztem meg, mint a vicces nyaralások vagy az első napom az iskolában. Mind-mind olyan lényeges, hogy egy egész életre belevésődött a fejembe.
Az óvodás éveim is elég gyorsan elteltek. A szüleim elvittek az óvodába majd hazahoztak. Itthon sokat játszottam, mivel még nem nagyon kellett tanulni. Öt éves korom körül volt az első gyerekszerelmem és visszanézve elég butának érzem magam. Az a fiú napjainkban elég „hülye”.
Gyorsan teltek az évek, és észre sem vettem de már az első osztályban találtam magam. Díszes teremben, cifra dolgokkal, az abc-vel és a számokkal. Első kérdés fordult meg a fejemben: „Mi ez?” Szerencsémre ott volt mellettem a barátnőm Sára, akivel együtt jártunk óvodába.  A körülöttünk lévő gyerekek nagyon furcsának és idegennek tűntek. Még mindig emlékszem rá, hogy az első padban ültünk a barátnőmmel és teljesen bevoltunk rezelve. (A magam részéről biztos) Ezután kimentünk az udvarra és labdás játékon keresztül mindenki elmondta a nevét. A véletlen pedig úgy hozta, hogy az egyik lány vezetékneve szintén az volt, mint az enyém. (Azóta is legjobb barátnők vagyunk)
Ahogy teltek a hónapok, egyre több osztálytársammal kezdtem összebarátkozni. De továbbra is Sára volt a legjobb barátnőm. Vele tanultam meg ugrókötelezni és ő tanított meg falra rúgni.
  Észre sem vettem, de már itt volt az évzáró, és 3 hónapra rá az évnyitó is. A második osztály hozta számomra a legnagyobb fordulatot az életemben. Az egyik fiú szerelmet vallott nekem.  Nem nagyon ismertem ezért elég nagy meglepetés volt számomra.  Ezután még 2 évig jártunk, majd ő átment a másik osztályba. Itt azt hittem vége az életemnek… Nagyon rossz volt, hogy nincs ott velem. Végül nagy szenvedések árán, de túléltem a negyedik osztályt. Nem kellett sokat várnom, mert ötödik osztályba ismét visszatért hozzánk. Újra kezdődött a kapcsolatunk, de nem sokáig. Az egyik barátom elmondta, hogy az a fiú már nem szeret, csak barátként tekint rám. Innentől kezdve kerültem. Nem szóltam hozzá, és egy idő után észrevette a jelzéseimet. Ezután szakítottunk, majd éltem tovább az életemet. Tanultam, beszélgettem a barátaimmal és minden zökkenőmentesen ment. Most 6. osztályba járok, és a rossz hír ismét utolért. Hallottam, hogy a fiúnak, akit annyira szerettem új barátnője lett. Először nem hittem el, majd fokozatosan jöttem rá: már nem lehet az enyém. Féltékeny lettem, de nem tettem semmit, mivel nem akartam szétválasztani őket. Viszont az az érzésem, hogy ez a kapcsolat nem egy érzelmeken alapuló viszony. A fiú és a lány arca is „üres” mikor megölelik egymást vagy elköszönnek. Nem látom a szemükben azt a boldogságot, hogy szeretnék egymást. Erről most ennyit.
A jelenről szeretnék beszélni. Valójában miket szeretek, mit nézek, mi a hobbim?  Először is nagyon szeretem az animéket, főleg a Bleach-et. Szeretek Tv-t nézni, olvasni, zenét hallgatni, gépezni, a barátokkal lenni, izgalmas dolgokba „belemenni” ha még rossz is. Nyáron imádok táborokba menni: lovas-és cserkésztábor. Az ételek közül a legjobban a pizzát, a spagettit és a süteményeket szeretem. Kedvenc italaim a Cola, a Fanta és a multivitaminos üdítők. A tv csatornák közül leggyakrabban az RTL klubbot, a cool tv-t, a National Geographic Channelt és a Spektrumot nézem. Kedvenc állataim a kutya, ló, macska és kb. minden állat kivéve a pók. (Nekem is van egy aranyos cicám, Milly) Mivel általában olvasok is kedvenc könyveim is vannak. Például Tizenhárom okom volt; Csitt, Csitt; Crescendo és a Twilight-saga.Jelenlegi lakhelyem Várvölgy, egy apró falucska. Kertes házban élünk, egy elég nagy házban. Nem nélkülözünk, mindig van ennivaló az asztalon, és mindenem meg van, ami kell. Vannak állataink: tyúkok és két zebrapinty. Jah, és ott van Milly is a macskám. Fekete-fehér, nagyon aranyos, és nagyon élénk.  
A napom nem ál többől, mint hogy iskolába megyek, szakkörökre járok, majd busszal hazamegyek és nekiállok tanulni. Plusz még a délutáni játékok… Hétvégén általában az oldalammal foglalkozok.
Nagyjából ennyiből áll az én életem. Remélem sokat megtudtatok rólam.

Viki