Elsőszülött fiúcska a Speak családban~ nem sokra emlékszik a kezdeti időszakból, azaz az apjára sem túlságosan. 2 éves, mikor a férfi eltűnik a család életéből váratlanul. Ekkor születik meg az öccse, Yamakasi. Igaz, hogy még kicsi, de hamar megszereti a testvérét. Anyjuk szeretetben neveli őket, azonban a családi idill nem tart sokáig. Amikor megtudja, hogy az anyja rákos beteg... napokra eltűnik. Megpróbálja egyedül feldolgozni ezt a csapást, de nem sikerül, sőt. Nagyon dühös. Mindenre és mindenkire. Miért pont az anyja? Miért? Egyszerűen nem fér a fejébe. Hirtelen az apját is elkezdi átkozni, hogy ő miért nincs velük? Ő miért bújhatott ki ez alól? Segítenie kéne és itt lennie a nehéz helyzetekben. De ki tudja, mégis hol van... ...igen, Nezumi sem szereti jobban az apját, mint Yama, csak ő mások előtt ezt titkolja. Csak... magában átkozza a férfit, akire nem tud apaként tekinteni.
A nehéz időszakban próbálja hozni a humorát, jókedvet csempészni a mindennapokba, de látni, hogy az anyja napról-napra egyre rosszabbul van és nem használ semmiféle kezelés... nehéz. Rohadt nehéz. Nehéz felfogni, hogy hetek, maximum hónapok kérdése és ez a nő... az anyja... nincs többé. És ha neki nehéz elfogadnia, akkor az öccsének még nehezebb lehet. Végül eljön ez a nap, Mariana szépen elalszik... örökre. Nezumi és Yama magukra maradnak, mint a kisujjuk.
Nezu hamar felnő a feladathoz, lehet, mindössze 15 éves, de tudja, hogy ha nem dolgozik, akkor esélyük sincs túlélni. A lakásból is kirakhatják őket és nincs hová menniük. Könyöradományt meg esze ágában sincs elfogadni. Így hát alkalmi munkákba temetkezik. Hol egy boltban eladóskodik, hol egy másikban pakol, vagy épp felszolgál egy szórakozóhelyen. Minden munkát megfog, amit lehet. Éjjelente jár haza, vagy pont, hogy egész éjjel dolgozik és napközben meg annyi ereje sincs, hogy az öccsével két mondatot váltson. Ez az életvitel az, ami bár hoz pénzt a házra, de az öccsével való kapcsolatukat eléggé beárnyékolja. Sőt, alapvetően nem is élhetnének felnőtt nélkül, de ezt Nezu elintézi a házmesterrel, hogy falazzon nekik és a többi. Még pénzt is ad ezért a férfinak.
Aztán... Nezu egyszer csak rádöbben, hogy Yama miféle útra keveredett. Próbálja lebeszélni a fiút az állandó lógásról, a hülye haverokról, de Yama hajthatatlan. Ráhagyja. Persze gondolkozik a megoldáson, de fogalma sincs - ő is gyerek még valahol. Még akkor is, ha az anyjuk halála miatt kénytelen volt hamar túllépni önmagán.
Az öccse autóbalesetét illetően... egyszerűen magát kezdte okolni. Miért? Mert ő nem figyelt eléggé Yamára, és ő nem törődött vele igazán. Ezért... még csak le sem szidja. A rendőrségen lerendezni az ügyet és hazaviszi a fiút. Aki... meglepetésére megnyílik neki úgy, mint régen. Nem szól semmit, csak simogatja, nyugtatgatja, míg Yama el nem alszik csendesen.
Nezu elkezd igyekezni, hogy újra az öccse bizalmába férkőzzön, de Yama elég makacs. Sokszor a fejéhez vágja, hogy mennyire utálja őt... és ez rosszul esik neki, habár teljesen megérti. Mégsem akarja feladni... elvégre testvérek.
A későbbiek folyamán kicsit a háttérbe húzódik és onnan figyeli a fiút. Ha kell, közbeavatkozik, megvédi, kimenti a rendőrségtől, és a többi. Védőangyalként követi Yama minden lépését, ha már lebeszélni nem tudja. (Persze próbál, de az állandó veszekedések csak még jobban ellehetetlítik a kapcsolatukat.) Látja azt is, amikor Yama elkezd törődni egy lánnyal... és azt is tudja, hogy ez a lány nem a legjobb választás. Elena öccsét Yama ütötte el... Nezu félt, hogy ha kiderül a titok, akkor a lány meggyűlöli az öccsét és ez még eggyel több okot ad arra, hogy Yama visszatérjen a "régi" életviteléhez. Aztán Nezu úgy dönt, hogy mielőtt ez megtörténne, beszél a lánnyal. Nos, igen, Yama háta mögött. Először ő akarja elmesélni neki a történteket, és azt szeretné, ha a kezdeti sokk meg düh inkább őt érni és nem Yamát. Elena valóban kiborul, sír is, mert sosem gondolta volna... végül megegyeznek, hogy kettejük közt marad, miszerint tud már erről.
Nezu valahol örül, hogy Yamáék kapcsolata révbe ér. Legalábbis ezt gondolja, mígnem meg nem hallja, hogy szakítottak. Nem örül neki, mert attól fél, Yama újra ostobaságokat fog csinálni, de... kellemesen csalódik.
Ám az tőrdöfés neki, mikor az öccse bejelenti, hogy elköltözik. Konkrétan beleszólása sincs, elmúlt már 18, szóval mire hivatkozva tarthatná otthon? Az meg, hogy a kisebbik Yamára ki vigyáz... valahogy... nem érdekli. Yama az, aki érdekli. Nem akarja, hogy még nagyobb távolság legyen közöttük, de ezzel a lépéssel... ez következik be. Yama elhidegül tőle...
|