𝓐z álmok már csak ilyenek. Hívogatóak, káprázatosak, varázslatosak, s egy adott pontig elhisszük, hogy az a valóság. S aztán, nos, rádöbbennünk, hogy amit valóságnak hittünk, az csupán a képzeletünk műve. Ekkor jön az ébredés. Befogadjuk azt, ami valójában ott van: még akkor is, ha olykor az, amit az ébredéssel kapunk, kegyetlen. Ám, mint mindenben, ebben is van valami jó. A valóság nem mindig bizarr. Nem mindig egy horror filmre hasonlító kavalkád. Olykor akadnak olyan pillanatok, amik kiszínesítik a valóságunkat. Az életünket. Ehhez elég egy barát, vagy... egy mosoly.
Úgy érzem, ez a régi hely, ami bennem mindig is kellemes emlékeket fog ébreszteni - megérdemli, hogy legalább egy normális, komplett külsővel pompázzon. Még akkor is, ha már nincs itt élet és akkor is, ha a fele tartalom hiányzik. Lényegtelen, én nosztalgia gyanánt fel-felnézek és amibe tudok, beleolvasgatok. Őszintén szólva a mai napig emlegetek játékokat, karaktereket belőle és ezt a párom tanúsíthatja. Style meghatározó volt számomra és habár már áttértem inkább egy PC játékra, azaz abban lelem leginkább örömöm és kikapcsolódásom, ez a játék örök - hosszú volt és tartalmas, tele ötletekkel, fáradhatatlan fantáziával és miegymással. Sok jó emléket okozott. Szerettem!
Tehát, remélem nem gond, hogy varázsoltam ide valamit a régi időkből. Chester és Ai van a fejlécen, egyik kedvenc párosom volt annak idején, főként azért, mert a valóságban teljesen abszurd lett volna... haha. Bár valljuk be, sok ilyen sztoriszálunk volt, ami nem állta volna meg a helyét itt.
De elég is ennyi. Azt szerettem volna csak mondani, hogy nosztalgiázni jó és ha már feljövök ide, ne egy üres oldalon böngészgessek.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó