𝓐z álmok már csak ilyenek. Hívogatóak, káprázatosak, varázslatosak, s egy adott pontig elhisszük, hogy az a valóság. S aztán, nos, rádöbbennünk, hogy amit valóságnak hittünk, az csupán a képzeletünk műve. Ekkor jön az ébredés. Befogadjuk azt, ami valójában ott van: még akkor is, ha olykor az, amit az ébredéssel kapunk, kegyetlen. Ám, mint mindenben, ebben is van valami jó. A valóság nem mindig bizarr. Nem mindig egy horror filmre hasonlító kavalkád. Olykor akadnak olyan pillanatok, amik kiszínesítik a valóságunkat. Az életünket. Ehhez elég egy barát, vagy... egy mosoly.
Úgy érzem, ez a régi hely, ami bennem mindig is kellemes emlékeket fog ébreszteni - megérdemli, hogy legalább egy normális, komplett külsővel pompázzon. Még akkor is, ha már nincs itt élet és akkor is, ha a fele tartalom hiányzik. Lényegtelen, én nosztalgia gyanánt fel-felnézek és amibe tudok, beleolvasgatok. Őszintén szólva a mai napig emlegetek játékokat, karaktereket belőle és ezt a párom tanúsíthatja. Style meghatározó volt számomra és habár már áttértem inkább egy PC játékra, azaz abban lelem leginkább örömöm és kikapcsolódásom, ez a játék örök - hosszú volt és tartalmas, tele ötletekkel, fáradhatatlan fantáziával és miegymással. Sok jó emléket okozott. Szerettem!
Tehát, remélem nem gond, hogy varázsoltam ide valamit a régi időkből. Chester és Ai van a fejlécen, egyik kedvenc párosom volt annak idején, főként azért, mert a valóságban teljesen abszurd lett volna... haha. Bár valljuk be, sok ilyen sztoriszálunk volt, ami nem állta volna meg a helyét itt.
De elég is ennyi. Azt szerettem volna csak mondani, hogy nosztalgiázni jó és ha már feljövök ide, ne egy üres oldalon böngészgessek.
Ha máskor nem is, de azt hiszem ilyenkor illik valamit mondani.
Biztosan meglepő, hogy most itt vagyok, nekem is az. Nem is tudom miért, de eleve úgy éreztem, hogy ezt az alkalmat nem hagyhatom ki. Ez egy olyan nap, ami mellett nem lehet csak úgy elmenni, elvégre 10 év sok idő. Még ha nem is volt teljesen 10 év, de majdnem. Igazság szerint a hét is elég szép szám ha évekről van szó, megérdemli ez az idő, hogy beszéljünk egy kicsit róla, hogy megálljunk és kicsit visszanézzünk azokra a napokra. Azt hiszem ezért vagyok itt. Tisztelegni az elmúlt napok előtt, megköszönni, mindazt amit adott ez az időszak. Nem jutott sok dolog eszembe, amit adhatnék, tehetnék, de mindenképpen hagyni akartam valamit hátra ennek az eseménynek és az elmúlt évek emlékére, így született meg végül az én ajándékom. Nem teljes, de nem is kell, hogy az legyen. Egyébként is túl sokáig tartott volna feltölteni az összes tartalmat. Nem is ez a lényeg. A hangulat és az emlékek. Úgy éreztem ennyivel tartozom azért, amit kaptam ettől a 7 évtől. Sőt, még többet is adhatnék, de jelenleg az erőmből csak ennyi telik. Szükségem volt erre ahhoz, hogy tisztességesen lezárjam az érzéseim és ezt az egész időszakot.
A lelkem nem hagyott nyugodni. Évek teltek el, a kapuk bezáródtak, még csak egy billentyűlenyomás sem történt azóta, nem beszéltünk, nem láttuk egymást, mindketten továbbléptünk, mindketten külön utakon járunk, de mégis úgy érzem hogy ez egy olyan pont marad az életemben, életünkben ami összeköt minket, teljen el bármennyi év, vagy legyünk bárhol is. Ha akarjuk, ha nem. Vagy beszéljek csak a magam nevében? Ki tudja. De az elmúlt évekért tartozom legalább ennyivel. Nem akarom feltépni a régi sebeket, csak megemlékezni egy olyan időszakról, ami kedves volt a szívemnek. Nem hagyhatom csak úgy elmenni ezt az alkalmat, ezt az eseményt. Sajnálom, hogy itt vagyok és sajnálom, hogy emlékeztetlek a múltra. Lehet mondani, hogy őrült vagyok, nem tagadom, ez valóban így van. Én sem értem igazán magam. De ez talán nem is olyan dolog, amit érteni kell vagy érteni lehet. Ezt csak mi ketten érthetjük, érezhetjük. Vagy csak én egyedül.
Így a végére azt hiszem nincs már hátra, csak egy dolgot mondhatok, vagy inkább kívánhatok:
Boldog Születésnapot.
Legyen ez az én ajándékom, még ha nem is olyan nagy dolog: [ Smile ~You and Me~ ]
Nekem nem volt alkalmam még búcsút, avagy köszönetet mondani. Talán már a madár sem jár erre, talán hiábavaló minden szó, minden leütött betű, de mégis muszáj írnom. Szavakat, mondatokat, gondolatokat, hogy kifejezzem mindazt, ami a lelkemben van. Rengeteg minden történt. Az én életemben, a közös kis utunkon Yuival, s voltaképpen mindenhol. A világ napról-napra változik, az emberek fokozatosan fordulnak másfelé, vagy csak épp nyitnak a világ felé. Változunk. Minden változik. Ezt senki sem tudja megakadályozni, nem igaz? Hiszen a változás voltaképpen jó dolog. Szükség van rá. Néha el kell engedni valamit, ami már nem okoz olyan mértékű örömöt, mint egykor. Néha búcsút kell mondanunk ahhoz, hogy megőrizzünk valami szépet magunkban. Az emlékek olykor gyönyörűek tudnak lenni. Igen, elhalványodhatnak, de még mindig jobb, ha így történik, mintha az a bizonyos emlékkép elkezd befeketedni. S hogy ez mitől lehet? Leginkább attól, ha az emlékeket elkezdjük bemocskolni a jelen pillanatunk hangulatával, a helyzet súlyosságával, avagy... önmagunk fájdalmával, melyet kivetítünk rá. Az emlék ekkor megváltozik, s innentől nem szépként emlékszünk vissza rá, hanem szomorúsággal, hiánnyal, tagadással, és még megannyi negatív érzéssel. Néha talán gyűlölettel is, ha annyira elfajulnak a dolgok. De nem, én nem ezt akartam, s nem is akarom. Számomra Style, az, amit felépítettünk Yuival, mindig is egy különleges dolog marad a szívemben. 7 éven keresztül, szinte mondhatni, nap, mint nap az életem része volt. A világ, a karakterek, a szerkesztgetés, s maga Yui is az életem része volt. Ezt senki, soha nem veheti el sem tőlem, sem pedig tőle. Más számára csak egy "ostoba" kis játék lehet az, mely itt zajlott, nekünk viszont maga volt az élet. A titkos kis helyünk, kuckónk, ahová a csúnya valóság elől elmenekültünk. Megannyi ötlet, terv, kreatív mondat hagyta el az ütött-kopott billentyűzetünket. Megannyi éjszakát és nappalt átjátszottunk. Imádtam. Imádtuk. A találkáink nagy része is a játék körül forgott, újabb és újabb ötletekkel előhozakodva, tervezgetve, nevetve éltük meg ezeket a pillanatokat.
Őszinte leszek, talán én okoztam végül a végső törést eme történetben. Ahogy az elején írtam, minden változik. Az emberek is. S én magam is. Változtam, s ez a változás kihatott ide, erre a világra is, a kapcsolataimra. A jellememre, a stílusomra, a felfogásomra. Megváltoztam, de nem hiszem, hogy ez annyira rossz volna. Style ugyan úgy fontos most is számomra, mint egykor, de mégis másfajta értelemben. Nosztalgia, boldogság, öröm tölt el, akárhányszor rágondolok, s igen, sokszor bennem van, hogy annyira jó volna folytatni. Sokszor kedvet kapok karakterekhez, elmaradt tervekhez, de tudom, hogy az időkeret, ami a rendelkezésemre áll, s a kedv, az ihlet már nem olyan, mint volt. Maga a szerepjáték egy hobbi, nem igaz? S már így is kezelem. Annak idején azt hiszem, túlontúl is az életem volt. Egyszer még haragudtam is valakire, aki ezt a fejemhez vágta - de lám csak, bizonyos értelemben talán igaza volt. Ha valaha is folytatásra adnám a fejem itt, nem lehetne semmi sem ugyan olyan, mint volt. S ez az, ami végül is megakadályozta a dolgok tovább haladását.
Ám ez nem azt jelenti, hogy a jövőben nem-e lehetne másképp. Hiszem, hogy a dolgok tovább változhatnak. Hiszem, hogy az emberek változnak. Hiszem, hogy egy megszakadt viszony újra felépülhet, ha van miből. Hiszem, hogy el lehet ásni a régi sérelmeket. Hiszem, hogy jobb jövő vár ránk.
Végezetül pedig... köszönöm, Yui, hogy elindultál velem ezen a szerepjátékos úton, s létrehoztuk ezt a csodát. Köszönöm, hogy éveken keresztül vittük, csináltuk, s örömünket leltük benne. Boldog vagyok, hogy együtt csináltuk, közösen, minden erőnket és kreativitásunkat bevetve.
És köszönöm Style.GP! Egy élmény volt Veled, általad, a benned lakozó karakterekkel, s világokkal. Szép álmokat... egyelőre.
Nos, mit is lehetne ilyenkor mondani? Sokmindent, de mégse sokmindent. Azért próbálkozzunk.
Az oldal ezzel a nappal megáll. Azt nem mondom, hogy bezár, mert az eddigi tartalmak továbbra is elérhetőek lesznek, így... csak megáll. Cseréket többé nem vállalunk, élet nagyon itt nem lesz a továbbiakban. Ha valaki a cseréink közé tartozik és szeretne így minket levenni, akkor nem állunk az útjába természetesen.
Ez alatt a 7 év alatt sokminden történt. Voltak jobb időszakok, kevésbé jobb időszakok, de azt kell mondanom, hogy maga az oldal és a játék is ez alatt a 7 év alatt különleges helyet foglalt ez a szívemben. De nem csak Styeról beszélek, a többi aloldalunkat is ide sorolhatnám. Különleges, egyedi volt a számomra, egy olyan világot nyitott aminek csak a képzeletünk szabott határt és megtörténhetett bármi. Hát nem tök jó? ... Szórakoztunk, sírunk, nevettünk... Viszont minden álom véget ér, így ez a játék is elérkezett erre a pontra. Hét év nem kevés idő, nem lehet csak úgy elfelejteni vagy kizárni. De ha most meg is áll itt a dolog, még örömmel fogunk visszaemlékezni arra, hogy volt egyszer egy ilyen játék aminek a részesei voltunk.
Sokat dolgoztunk, hogy eljussunk idáig és nagy örömmel töltött el mindig minket mikor kaptunk visszajelzéseket, értékelték a munkánkat amit belefektettünk az oldalba, vagy éppen ha valakinek tetszett egy-egy karakterünk, történetünk.
Sajnos úgy alakult a dolog, hogy a "nagy visszatérés" után egyből jött a leállás. Az okokat nem részletezném, ez csak rám és a kolléganőre vonatkozik hiszen a játék privát volt. Viszont ezúton szeretném megköszönni mindenkinek, hogy az elmúlt hét év alatt látogattatok minket, kommenteltetek, vagy csak benéztetek néha-néha, hogy élünk-e még. Köszönöm, néha nem is tudjátok milyen örömöt okoztatok ezzel.
Nos, azt hiszem ideje a mondandóm végére érnem. Egy számomra fontos dolog szűnik most meg ezen a napon, persze közös megegyezés alapján. Örültem, hogy a részese lehettem, köszönöm.
Yep, visszatértünk a nagy átalakításról, illetve... vannak még menük amik átalakításra várnak, de idővel majd azok is befejeződnek.
Új elrendezést kapott az oldal, ahogy az látható. Most egy ideig talán így maradunk, ki tudja. Egyelőre biztosan. Szélesebb is lett az oldal, ami nekünk például nagyon kényelmes. A régi méret már kicsit szűkös volt, voltak pillanatok, helyzetek amikor már kicsit nehéz volt így dolgozni az oldalon. Ezen kívül új stílust kaptak a karakterek adatlapjai is. Kicsit felráztuk a dolgokat, hiszen évek óta nem történt ezen a téren semmi. Na most megtettük a kellő lépéseket, illetve folyamatosan dolgozunk rajtuk. Megjegyzem, az Aneloth adatlapok is hasonlóképpen át lettek alakítva.
Ezen kívül frissek is születtek Stylehoz, bár nem sok. Jobban mondva olyan régen volt az utolsó friss, hogy ha írtunk valamit, én nem emlékszek már rá. :'D De itt van a mostani adag:
Valami ilyesmi. Érzem magamban az erőt. Próbálom megtartani ezt az állapotot, bár nem könnyű. Küldjétek az erőt.
Ezen kívül Hanabin történtek változások, mégpedig hasonló területeken, ott is adatlapok lettek kicsit felújítva, mégpedig az Imperishable Night c. játéknál. Újfajta adatlapot kaptak a karakterek. Yay~
Más. A cseréknél a levett oldalakat többet nem pakoljuk ki külön menübe. Akit levettünk, azt végleg mindenhonnan levettük.
Nos, nagyjából ennyi változás történt meg frissítés. Nem sok, de... Majd még jelentkezünk úgyis ha történik valami.
AJÁNLOM AZ OLDALT
