𝓐z álmok már csak ilyenek. Hívogatóak, káprázatosak, varázslatosak, s egy adott pontig elhisszük, hogy az a valóság. S aztán, nos, rádöbbennünk, hogy amit valóságnak hittünk, az csupán a képzeletünk műve. Ekkor jön az ébredés. Befogadjuk azt, ami valójában ott van: még akkor is, ha olykor az, amit az ébredéssel kapunk, kegyetlen. Ám, mint mindenben, ebben is van valami jó. A valóság nem mindig bizarr. Nem mindig egy horror filmre hasonlító kavalkád. Olykor akadnak olyan pillanatok, amik kiszínesítik a valóságunkat. Az életünket. Ehhez elég egy barát, vagy... egy mosoly.
Úgy érzem, ez a régi hely, ami bennem mindig is kellemes emlékeket fog ébreszteni - megérdemli, hogy legalább egy normális, komplett külsővel pompázzon. Még akkor is, ha már nincs itt élet és akkor is, ha a fele tartalom hiányzik. Lényegtelen, én nosztalgia gyanánt fel-felnézek és amibe tudok, beleolvasgatok. Őszintén szólva a mai napig emlegetek játékokat, karaktereket belőle és ezt a párom tanúsíthatja. Style meghatározó volt számomra és habár már áttértem inkább egy PC játékra, azaz abban lelem leginkább örömöm és kikapcsolódásom, ez a játék örök - hosszú volt és tartalmas, tele ötletekkel, fáradhatatlan fantáziával és miegymással. Sok jó emléket okozott. Szerettem!
Tehát, remélem nem gond, hogy varázsoltam ide valamit a régi időkből. Chester és Ai van a fejlécen, egyik kedvenc párosom volt annak idején, főként azért, mert a valóságban teljesen abszurd lett volna... haha. Bár valljuk be, sok ilyen sztoriszálunk volt, ami nem állta volna meg a helyét itt.
De elég is ennyi. Azt szerettem volna csak mondani, hogy nosztalgiázni jó és ha már feljövök ide, ne egy üres oldalon böngészgessek.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés